5 dolog, amit érdemes tudni a próbaidőről
A munkaviszonynak széles körben ismert és alkalmazott intézménye a próbaidő, amely arra szolgál, hogy a felek megláthassák, hogy a munkaviszony, illetve a munkáltató és munkavállaló működése megfelel-e az elvárásaiknak. Annak ellenére, hogy gyakran alkalmazzák a gyakorlatban, mégis sok a félreértés a próbaidővel kapcsolatban. Nézzünk meg most öt dolgot, amit érdemes tudni a próbaidőről.
Csak a felek megállapodása alapján
A próbaidő alapesetben nem része a munkaszerződésnek. Tehát próbaidőről csak akkor lehet szó, ha a munkaszerződésben erről a felek megállapodtak. Ezért ebből a szempontból is nagyon fontos a munkaszerződés írásba foglalása. Ugyanis, ha a munkaszerződés – és annak részeként a próbaidő - írásba foglalása elmarad, akkor szükség esetén nehéz lesz bizonyítani, hogy a felek a próbaidőben megállapodtak. Ez pedig azzal járhat, hogy a próbaidő alatti, indokolás nélküli azonnali hatályú felmondás jogellenes lehet, ha nem sikerül bizonyítani, hogy a felek megállapodtak a próbaidőben.
A próbaidő legfeljebb 3 hónapig meghosszabbítható
A próbaidő maximális időtartama a munkaviszony kezdetétől számított 3 hónap. A felek azonban ennél rövidebb próbaidőben is megállapodhatnak. Ha a próbaidő a megállapodás szerint 3 hónapnál rövidebb, akkor a felek a próbaidőt legfeljebb egy alkalommal meghosszabbíthatják. A meghosszabbításhoz szintén megegyezés szükséges, egyoldalúan sem a munkáltató sem a munkavállaló nem hosszabbíthatja meg a próbaidőt. A meghosszabbított próbaidő sem haladhatja meg a maximális 3 hónapot.
A próbaidő része a munkaviszonynak
A próbaidő teljes értékű része a munkaviszonynak, azzal az eltéréssel, hogy a felek bármelyike indokolása nélkül azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaviszonyt. Ez nyilvánvalónak tűnik, de sokszor mégis azt lehet tapasztalni, hogy a gyakorlatban másként látják a felek. A próbaidő alatt a feleket terhelik a munkaviszonyból származó kötelezettségek és megilletik az abból származó jogok. Így például a munkavállaló próbaidő alatt is jogosult keresőképtelensége esetén betegszabadságra, és a munkáltató természetesen köteles munkabért fizetni, stb. Nincs viszont akadálya annak, hogy a felek például úgy állapodjanak meg a szerződésben, hogy a próbaidő alatt a munkavállaló X összegű fizetést kap, amely a próbaidő vége után automatikusan felemelkedik Y összegre.
Munkaügyi ellenőrzés esetén szokott előfordulni, ha a hatóság munkaszerződés nélküli dolgozókat talál, hogy a munkáltató arra hivatkozik, hogy ezek a dolgozók csak „próbamunkán” vagy próbaidőn vannak, ezért nincsen szerződésük. Ezzel azonban nem lehet kikerülni a felelősséget, hiszen a próbaidő is ugyanúgy része a munkaviszonynak, tehát a jogszabályi feltételeknek próbaidő esetén is meg kell felelni.
Nincs szükség „végleges” munkaszerződésre
Szintén előfordul néha, hogy a próbaidő végén egy újabb, „végleges” munkaszerződést íratnak alá a munkavállalóval. Erre nincsen szükség, mivel a próbaidő végén nem szükséges külön intézkedés, a próbaidő automatikusan megszűnik a megállapodás szerinti időtartam leteltével. Az ilyen ismételten aláírt munkaszerződés szerződésmódosításnak minősülhet, amennyiben tartalma eltér a munkaviszony kezdetén aláírt szerződéstől.
A felmondás közlése
A próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás esetén érdemes ügyelni arra, hogy a felmondást a próbaidő végéig közölni kell a másik féllel. Ellenkező esetben például a munkáltató felmondása már próbaidő utáni felmondásnak minősül, ami indokolás hiányában automatikusan jogellenesnek minősülhet. A gyakorlatban előforduló eset, hogy a munkáltató postai útin kívánja közölni a próbaidő utolsó napjaiban elküldött felmondást a betegszabadságon lévő dolgozóval, aki viszont csak a próbaidő letelte után kapja kézhez a levelet. A felmondás a kézhezvétellel számít közöltnek, így a munkáltató ebben az esetben ténylegesen a próbaidőt követően mondott fel indokolás nélkül, így a felmondás jogellenes volt.
Dr. Szabó Gergely
ügyvéd
A megbízható jogi képviselő
(1) 266-6621
Kövessen bennünket itt is: Facebook, Instagram, LinkedIn, Pinterest
– – – – – – – –
A fenti rövid tájékoztatás a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívó célzattal készült, mely nem minősül jogi tanácsadásnak.