Gyógyír „kiégés” és „kiszáradás” ellen
Mitől van az, hogy egyszer az igazán nehéz feladat vagy nagy kihívás sem tud megrengetni, azt érzem, nincs számomra lehetetlen, máskor pedig egy sokkal könnyebb kihívást is komoly megterhelésnek érzek, sokkal több energiát kíván től
Mitől van az, hogy egyszer az igazán nehéz feladat vagy nagy kihívás sem tud megrengetni, azt érzem, nincs számomra lehetetlen, máskor pedig egy sokkal könnyebb kihívást is komoly megterhelésnek érzek, sokkal több energiát kíván tőlem fizikailag és érzelmileg egyaránt, és a teljesítményem sem üti meg a korábbi magas szintet? Hogy van az, hogy az általában türelmes, mosolygós, proaktív és segítőkész kollegina hirtelen átváltozik türelmetlen, szúrós, kritikus, könnyen haragba guruló sündisznóvá? És ha felismerem a problémát, mit tehetek? Ki tud nekem ebben segíteni? Várhatok támogatást egyáltalán a főnökömtől?
Ilyen kérdések kavarogtak bennem Dr Rose Aghdami workshop-ja előtt, ami a Coaching Határok Nélkül (CHN) rendezvénysorozat februári programja volt. Rose „burn-out” és „brown-out” témában tartott előadást, és ezek kapcsán a rezilienciáról, valamint annak fejlesztéséről is beszélt. A téma azért nagyon aktuális szerintem, mert mindannyian, nap mint nap szembe nézünk különböző, kisebb vagy nagyobb stresszt jelentő kihívásokkal, mini (vagy nem is annyira mini) válsághelyzetekkel, amelyek próbára teszik a türelmünket, problémamegoldó készségünket, magabiztosságunkat.
Saját példámnál maradva: A legutóbbi munkahelyemen töltött első három hónapom tele volt kihívásokkal, mégis könnyedén vettem az akadályokat: hittem, hogy meg tudom csinálni, mégpedig nagyon jól. Volt értelme annak, hogy rengeteg időt és energiát fektessek a dologba, és ha szükségem volt rá, kértem és kaptam elegendő támogatást, ezért könnyű volt számomra a dolgok pozitív oldalát, és a problémákat lehetőségként látni, és minderre gyorsan megoldást is találni.
Rose szerint a reziliens személyek fő jellemzői: önbizalom, proaktivitás, értelem vagy cél, problémamegoldás, megfelelő támogatás (nyújtása vagy igénylése), pozitív látásmód és attitűd. Amiről eddig még nem esett szó: rugalmasság és az érzelmek megfelelő kontrollja.
Nagyon tudtam azonosulni Rose szemléletes metaforájával. Az ember ebben az állapotában olyan, mint a pálmafa; erős gyökerekkel kapcsolódik az anyaföld energiáihoz, a törzse egyszerre kemény, ellenálló, mégis rugalmas – viharos szélben meghajlik ugyan, ám a vihar után megerősödve egyenesedik ki. A fa tetején pedig az éltető nap sugarai táplálják, érlelik meg a pálmafa gyümölcsét.
Számomra a gyökerek jelentik a reziliencia fenntartásához szükséges belső erőforrásokat; erősségeket, készségeket, tapasztalatot. Ugyanakkor azokat a csatornákat is megtestesítik, amelyek feltöltenek energiával; jó ételek, pihentető alvás, és nem utolsósorban a mozgás, sportolás. A pálmafa levelei pedig képesek befogadni a külső erőforrásokból a jó energiát; család, barátok és a velük együtt töltött minőségi idő, a közösen átélt élmények mind-mind erősítik az embert.
Ám, ha vihar folyamatosan vihart követ, és nincs idő a regenerálódásra, akkor a pálmafából egy törött szárú kisvirág, vagy a fent említett sündisznó lesz. Velem is előfordult, hogy az egymást érő egyre fontosabb és nagyobb projektek, az egyre rövidebb határidők nyomásának hatására egyre rosszabbul és keveset aludtam, gyakran feszítést éreztem a gyomromban, állandóan feszült és egyre türelmetlenebb lettem a kollégákkal, egyre kisebb lelkesedéssel végeztem a munkám, és furcsa elszigetelődést éreztem magamban velük szemben. Nyilvánvalóan romlott a teljesítményem, ami miatt még tovább nőtt bennem a feszültség és az elégedetlenség – saját magammal és a körülményekkel általában.
Ám hiába ismertem fel a „brown-out” korai tüneteit, azt gondolom, az ember ilyenkor annyira elveszíti a kapcsolatot a saját erőforrásaival, hogy nem látja a fától az erdőt. Ilyenkor van nagy szükségünk egy nagyon fontos képességünkre, a tudatosságra, hogy jól meg tudjuk ítélni a saját helyzetünket és állapotunkat. Ha ilyenkor felismerjük, hogy segítségre van szükségünk, és merünk segítséget kérni, már megtettük az első lépést a gyógyulás felé. Én beszéltem a főnökömmel, értő fülekre találtam benne, ám a körülményeken sajnos nem sokat tudott változtatni. A vállalati célokat nem ő határozta meg, nem tehette meg, hogy kevesebb terhet ró rám, mert ő és körülöttünk mások is túlterheltek voltak. A nap végén rám maradt a feladat, hogy megoldjam a problémámat. Ekkor fordultam egy jóbarátomhoz „coach” minőségében, és megkértem, segítsen nekem ebben. Ő támogatott engem, hogy újra felfedezzem, és vissza tudjak térni azokhoz a dolgokhoz az életemben, amelyek fontosak, értékesek nekem, amelyekért hajlandó vagyok tenni, és amelyekből energiát tudok meríteni. Például táncolni akkor is érdemes és kötelező elmenni, amikor hullafáradtnak érzem magam, mert remek lehetőség a fizikai, szellemi feszültség levezetésére, a tánc önmagában örömforrás számomra, és vidám, nevetős együttlét is a barátaimmal.
Röviden, a „kiszáradás” és „kiégés” ellen legjobban úgy védekezhetünk, ha mi tudatosítjuk magunkban, hogy legnagyobb részben rajtunk múlik a saját jól-létünk, megtanuljuk, hogy melyek azok az dolgok, tevékenységek és emberek, amelyek és akik képesek ezt nekünk megadni, és mi magunk aktívan teszünk érte, hogy feltöltsük a saját „reziliencia-tankunkat” és jól érezzük magunkat.
Beszteri Kornélia Coach, Kontrolling szakértő
A Coaching Határok Nélkül (CHN) 2011 szeptembere óta zajló rendezvénysorozat, amelynek célja, Magyarországra hozni a nemzetközi coaching szakma és a vezetőfejlesztés elismert – nemzetközi viszonylatban is a legkimagaslóbb tudású – szakértőit. Rajtuk keresztül megismerjük a változatosságában és mélységében folyamatosan bővülő és megújuló coaching világ legújabb trendjeit. Havi rendszerességgel egy új téma és új előadó mutatkozik be.
A workshopok angol nyelven szinkrontolmácsolással folynak.
A programok szervezőjeként és ICF akkreditát coachként fontos számomra a folyamatos tanulás. Nemzetközi tudás hazai terepen megengedhető áron. Erre vállalkoztam. Ez a CHN.
Coaching ügyfeleimnél ezt a tudást alkalmazom, vezetőképzéseimen ezt a tudást adom át.