Munka-magánélet egyensúly - az én véleményem...
A múlt héten kitettem egy cikket a Dolgozó mami Facebook oldalra, amiben egy újságíró nő fogalmazza meg saját - igen érdekes - véleményét arról, hogy mennyire nem ambíciózusak a magyar nők, a magyar gazdaság legnagyobb baja az, ahog
A múlt héten kitettem egy cikket a Dolgozó mami Facebook oldalra, amiben egy újságíró nő fogalmazza meg saját - igen érdekes - véleményét arról, hogy mennyire nem ambíciózusak a magyar nők, a magyar gazdaság legnagyobb baja az, ahogy a nők hozzá állnak a munkához, s hogy a karrier-család dilemma csak kamu, mindezt pedig "statisztikákkal" és érdekes eszme futtatással támasztotta alá. Ugyanezen gondolatok már a hónap elején is megjelentek máshol, így gondolom mivel ott nem kavart elég vihart, még egyszer fel kellett dobni ezt a témát... hátha most nagyobbat durran?! Nem kezdek bele megcáfolni, mennyi konkrét tárgyi tévedés, egyszerű, butácska általánosítás és mennyi olyan "elszólás" van a cikkben, mely számomra - s a kommentek révén látható, mások számára is - azt mutatta, a szerző hölgy sem a témához nem ért, nem olvasott utána, holott könyvtárnyi szakirodalma, kutatása, elemzése van idehaza és külföldön, sem konkrét gyakorlati tapasztalat nincs arról, amiről véleményét megfogalmazta. Úgy vélem, van az a szint, amihez már nem kell lealacsonyodni... Egy dolog miatt mégis írok most róla: elhangzik a cikk végén a kérdés, mi kell szerintünk ahhoz, hogy a nők ambiciózusabbak legyenek a munkában? Nos, egy biztos: nem ilyen cikkek. Amiben semmi segítő szándék, semmi valóságtartalom, semmi komoly szakmai háttér, vagy kutatás, csak félreértelmezett, elferdített statisztikai adatok, rosszul levont következtetések, no meg üres fricskák, sértő általánosítások azokról, akik nap mint nap megélik azt, miről a szerző azt állítja, nem is létezik. Nos, ehelyett én úgy gondolom, ha valóban érdekelné a megoldás, akkor nem ilyen hatásvadász, olcsó eszközökkel kéne hozzáállni a probléma kifejtéséhez.
Beszélni kell róla, elismerni, hogy igenis van probléma, s felismerni, hogy ezt bizony nekünk, nőknek kell megoldani, legalábbis kezdeményezni a változást. Okosan, finoman, határozottan, összefogni, egyre többen és többen lenni. Tanulni a hibáinkból, megváltozni, megtanulni tervezni, tudatosan felépíteni az életünket s a karrierünket, s megtanítani a környezetünket is arra a változásra, ami szükséges az egyensúlyhoz. Először csak a családot, utána a szomszédokat, utána a tágabb környezetet, a munkáltatókat, s végül az egész országot. Pontosan hogyan? Nem tudom... ha tudnám, már megcsináltam volna... Viszont az tudom, hogy kezdtem el a magam módján a változtatást, mennyit dolgozok azon, hogy működjön az általam felépített kis álmom, s ma szeretnék hozzátenni egy újabb elemet a ti változásotokhoz is. Van munka magánélet konfliktus? VAN! Aki mást állít, vagy vak, vagy hülye. Meg lehet oldani? Biztosan. Én meg tudtam oldani? Részben igen, de még dolgozok rajta!
Találtam egy nagyon klassz videót, ami erről szól. Az úriember egy profi marketing szakember, akinek 4 gyereke van, s saját tapasztalata alapján beszél arról, hogyan érhetjük el az annyira áhított egyensúlyt a munka és magánélet között. Ő valóban tudja, miről beszél, s nem csak a magával ragadó, humoros stílusa, a küldetése, de a hitelessége, az elkötelezettsége is a sztratoszférába emeli a fent említett hatásvadász cikk szerzőjéhez képest. Kérlek, nézzétek meg, kattintsatok ide (angolul nem tudóknak magyar felirat is van)!
Na, ti mivel kezditek holnap? Írd meg ide kérlek, adjunk ötleteket egymásnak!