A coaching elviselhetetlen könnyűsége...
Avagy: Mit tanultam Philippe Rosinski Mester Coachtól?
Philippe Rosinski belga mester coach neve jól ismert nemzetközi coaching körökben, Kultúrákon Átivelő Coaching cimű könyve már bejárta a világot, több nyelvre is lefordított
Avagy: Mit tanultam Philippe Rosinski Mester Coachtól?
Philippe Rosinski belga mester coach neve jól ismert nemzetközi coaching körökben, Kultúrákon Átivelő Coaching cimű könyve már bejárta a világot, több nyelvre is lefordították. Amikor a Coaching Határok Nélkül program szervezése közben megbeszéltük, hogy Philippe CHN novemberi workshopját coach szaktolmácsként én fordítom furcsa, kivételes izgalommal készültem.
Gyakorló és folyamatosan tanuló, fejlődő coachként komoly megtiszteltetésnek éreztem, hogy közvetlenül tanulhatok egy ilyen hihetetlen tapasztalattal és tudással rendelkező szakembertől. Malcolm Gladwell “Outliers” című nagyon érdekes könyvében - melyet nemrég olvastam - éppen azt fejtegeti, mi kell ahhoz, hogy valaki egy adott területen kiemelkedően sikeres lehessen, és az egyik alapelvárásként azt jelöli meg, hogy legalább 10.000 óra gyakorlattal rendelkezzen az illető az adott tevékenységben. Ahogy utánaolvastam rögtön kiderült, Philippe Rosinski coaching tapasztalata jóval meghaladja ezt a bűvös számot, tudása és a coaching világában való jártassága kiemelkedő, tehát biztos voltam benne, hogy sokat fogok tőle tanulni.
Eljött a workshop napja, meg is telt a Coaching Határok Nélkül nemzetközi előadássorozat idei helyszínéül szolgáló Ericsson terem, minden érintett tudta, nagy kincs egy ilyen lehetőség, nem szabad kihagyni. A workshop során kilenctől négyig rengeteg tudással, összefüggéssel gazdagodtunk, rácsodálkoztunk tényekre, adatokra és felismertük, hogy a kultúránknak, a magunkkal hozott értékeknek, szokásoknak, hagyományoknak micsoda komoly szerepük van a coaching folyamatában is. Philippe szenvedélye, miszerint a köztünk rejlő különbözőséget nem problémaként, hanem erősségként, lehetőségként érdemes megélni átsütött az előadásán. Finom, intellektuális humora, könnyen érthető de mégis mélységeket érintő stílusa jól befogadhatóvá varázsolta az egyébként nem kimondottan könnyed gondolatokat. A legtöbbet mégsem magából az előadásból, az általa elmondottakból tanultam, hanem a két rövid coaching folyamatból, melyeknek szem és fültanúi lehettünk.
Az egyik akvárium coachingra még a workshop alatt került sor, a másodikat viszont már csak kisebb körben, a workshop után mintegy 10 coach jelenlétében tartotta a mester. Megdöbbentő élmény volt mindkettő, de inkább az utóbbiról beszélnék mert ott tudtam igazán aktív figyelemmel részt venni és ráhangolódni a folyamatra. Nagyon kiváncsi voltam, milyen atrakciót mutat igy 25-30 percben egy mester coach? Milyen eszközt fog használni? Hátha tanulok egy új modellt, vagy ellesek egy számomra még ismeretlen kérdezés technikát! Mit vihetek magammal én, aki még olyan messze vagyok ettől a szinttől, de annyira szeretnék tőle valamit ellesni, valami esszenciális tudást megszerezni?
Hát tévedtem: Philippe nem használt látványos modellt, nem vetett be számomra ismeretlen eszközöket, sőt még a kérdezéstechnikája sem volt elkápráztató. Ami mégis mindennél jobban lenyűgözött és amiből mindenképp kitűnik a mesteri tudás: a coaching folyamat elképesztő könnyedsége. Philippe mesterien teremtette meg a teret a coacheenak arra, hogy saját maga tapogatózzon, feszegesse a határait, nőjön és erősödjön ha akar, ott ahol akar, vagy maradjon egyhelyben máshol, ha az neki úgy jó. Egyetlen percre sem érződött a coachon az a fajta feszültség, amit sokszor magamon is és tanuló kollégáimon is észre veszek: nevezetesen hogy mindenáron és görcsösen el akarunk jutni valahová. Philippe Rosinski nem akart eljutni sehová. Az ő célja “pusztán” az volt, hogy megteremtsen egy olyan teret a coachee számára, amiben minden mozzanat, minden felismerés vagy annak hiánya, minden előre mozdulás vagy egy helyben toporgás a coachee választása, az ő felelőssége és ezáltal az ő saját eredménye lett.
Már a folyamat indulásakor körbelengte coachot és coacheet egy sajátos tér, mintha nem lettek volna erőviszonyok, csak könnyed lebegés. Ebbe a térbe kellett az ügyfélnek megtalálnia önmagát, feltérképezni és elmondani hol is van éppen, és szembesülni azzal, hogy nincs külső iránytű, nincs jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, Ő van és az ő saját vállalásai, lépései, elmozdulásai. A coach pedig fenntartja ezt a könnyednek tűnő de mégis nehezen elviselhető teret - hiszen mennyivel egyszerűbb “követni” valakit, menni arra, amerre helyes, amerre kitűzték nekünk, ha mással nem azzal, hogy mindenképpen el akarnak mozdítani, el akarnak juttatni valahová. Már ezzel az akarattal behatárolunk valamit a coachee számára, ami lehet ugyan, hogy látszólag megkönnyíti a dolgát mert mint egy láthatatlan erő hajtja valamerre, de nem elég hiteles, nem elég valós mert nem az ő sajátja, egy külső erő hatására születik. Nekem a nagy tanulság éppen az volt, hogy a coachnak nem feladata eljuttatni az ügyfelet sehova, és ez így van rendjén. A paradoxon a dologban éppen az, hogy pont azáltal tudja a coach leginkább elősegíteni a valós elmozdulást, hogy nem akarja elmozdítani, elengedi ezt a felelősséget, ezt a görcsösséget és egy olyan könnyed légkört teremt és tart fönn mindvégig, ami valahol elviselhetetlenül nyomasztó, a coachee tehát nem kivülről ugyan látványos, de a felszínen történő lépést tesz hanem egy belső, valós elmozdulásra kényszerül, ami felé azonnal elkötelezett is lesz.
Ezt az elviselhetetlen könnyedségen keresztül ösztönző teret megteremteni és fenntartani a mesteri szintű coaching igazi varázslata. Sok minden más mellett ezt kell feltétlenül megtanulnom ahhoz, hogy valamikor majd Philippe Rosinskihez hasonló mester coach váljék belőlem. Bár a 10.000 óra gyakorlat még messze van, de lelkesen gyűjtöm az órákat... és most januárban megnézem, hogy Cherry Claus-Mullins brit mestercoach szintén több, mint 10.000 coacholt órával a háta mögött hogyan coachol.
Tanulni élvezet! A legapróbb részleteket észre venni és elvinni igazi szakmai tovább lépés.
Eperjesi Amina business coach