Egy igazi támogatót keresünk...(2), avagy meg tudod csinálni!
Második forduló…
Megkaptam az e-mailt, menjek a következő fordulóra, ahol két napig szigorú beosztás szerint mennek az előadások, hallhatom a vezérigazgatót, az üzleti vezetőt, és mindenkit, aki számít. De nem csak mi leszün
Második forduló…
Megkaptam az e-mailt, menjek a következő fordulóra, ahol két napig szigorú beosztás szerint mennek az előadások, hallhatom a vezérigazgatót, az üzleti vezetőt, és mindenkit, aki számít. De nem csak mi leszünk ott, akik erre a pozícióra jelentkezünk, hanem mások is, ezért ő ezt diszkréten kezeli majd… Miért is?
Ott voltam pontosan, ahogy azt kell, és felvettem az üzleti öltözékem, ahogy azt az email-ben kérték… hátha elfejeltem a pizsamámat lecserélni reggel. Fogat is mostam, bár azt nem kérték külön.
Betódultunk sokan egy nagy terembe, projektor, laptop, egyebek. A mögötte lévő helységben kiszáradt aluljárós franchise pogácsa, rengeteg víz kancsókban, citromkarikával. Megpróbáltam inni egy pohárral, de olyan rémisztően büdös volt vagy a pohár, vagy a csapvíz, hogy feladtam. Vettem a földszinti kávézóban egy üveggel. Ültünk sorban, mint a kisiskolában, és vártuk a megvilágosodást. Jöttek is sorban a guruk hatalmas hanggal és lendülettel, fel s alá járkálva a teremben a padok között. Nem tudtam eldönteni, ki az, aki konkurencia, és ki az, aki előtt titok, én mit keresek itt. Így hát óvatosan beszélgettem a szünetekben a többiekkel. Az előadások valóban nagy hatással voltak rám. Konkrétan elszörnyedtem. Minden előadó hangos zenei aláfestéssel kezdett, a kivetítőn hatásvadász képekkel támasztotta alá, amiről meg akartak győzni. Hidd el, hogy képes vagy rá! Tudsz ennyi szerződést kötni, hiszen a piac üres! És végül jött a vezérigazgató, aki gyerekkoromból ismert Spejbl és Hurvinyek kettő az egyben bábfigurára hasonlított. Kivetített egy hatalmas képet valami dél afrikai szuper szállodáról, és lelkesen mesélte a nyaralás élményeit. Mindezt azért, hogy elhiggyem, én is elmehetek ide nyaralni, ha elhiszem és megcsinálom… aztán jöttek a több tízmilliós autók képei, amit szintén meg tudok majd venni, ha elhiszem…
Minden előadónak ugyan az lehetett a kommunikációs tanára, mert mindegyik pont ugyan azt a hangsúlyt és hanglejtést használta. Természetesen ez teljesen idegen volt a természetes beszédtől. A leggyakrabban használt stílus az volt, mikor a monda végét nem fejezte be, hanem a közönségtől várta a mondat utolsó szavát. Még bíztattak is bennünket az interakcióra. Persze senki nem mert egy szót sem szólni, lapítottunk, talán akkor megússzuk. Ez nyilván nem volt jó pont és így nem volt elég pozitív gondolat a teremben, amiből ők is erőt meríthettek volna.
Aztán a nap végén egy utolsó körre átterelték a titkos csoportot egy másik terembe, ahol megtudtam, mindenki fél tőlük. Inkább elkerülik a céggel a konfliktusokat, mert olyan félelmetesek. Ezt büszkén, nevetve mesélte a cég egyik vezetője. Micsoda érték! – gondoltam. Az emberek nem kedvelnek, vagy szimpatizálnak, vagy szeretnek velem dolgozni, hanem félnek tőlem! Hűűű! Erről álmodtam gyerekkoromban.
Búcsúzóul levetítettek egy tíz perces összevágott kisfilmet a cég életéből, hangos zenei aláfestéssel. A film bemutatta hogyan élnek itt az emberek, ha nem dolgoznak. Például, elmennek síelni, amit a cég fizet. Persze csak az, aki elég üzletet hoz. Napközben ülnek a hüttében, isznak, dohányoznak. Este kimennek a pályára síelni részegen, majd ha elfáradtak, beülnek tizenketten a hat személyes jakuzziba egymás ölébe. Mikor ezen is túl vannak, ismét isznak egyet a nagy ijedtségre, és félmeztelenül egymáshoz dörgölőzős játékot játszanak. Közben folyamatosan tapsolják, és az egekig magasztalják egymást. Hát ilyen romantikus és szupermotiválós cég ez.
Másnap még a cég üzleti vezetőjével és egy megfigyelő kolléganővel volt egy órás szerepjátékom. A vezető volt az alkalmazott, én a főnök, megírt helyzet, eljátszottuk. A végén megkérdezte a megfigyelő kolléganő, szerintem mit érzett a beosztottam? Szerintem annyira unja már a sok szerepjátékot, hogy csak a teste van jelen. – gondoltam, de persze nem ezt mondtam… Elegánsan elkentem.
Ígérték, egy héten belül visszajelzik, elég jó voltam-e a hallgatásban, és bekerülhetek a harmadik, végső fordulóba. Itt egy külsős tanácsadó fog megvizsgálni bennünket. De a munkáról még mindig csak elképzelésem volt, konkrét tudásom semmi…