Bejelentkezés

Kérjük jelentkezz be, amennyiben még nem vagy regisztrálva az alábbi oldalon teheted meg. Vagy ha elfelejtetted a jelszavad kérjük ide kattints.

álláskeresés cimke

will-work-for-food.jpgEz egy évekkel ezelőtt megtörtént eset, a főszereplője most adott engedélyt e poszt publikálására. Természetesen a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve. A történet erőteljesen kapcsolódik előző posztomhoz – az ott az elmélet, ez itt a gyakorlati alkalmazására egy példa. Történt volt, hogy egy múltban ambíciózus, jelenben épp nagy szakmai kudarc után lévő álláskereső kért segítséget. Magát bukott vezetőként definiálta, aki már kétségbeesetten, mindegy milyen, de azért „ne dobozpakolós állás legyen” alapon keresett állást. Alkotó, szervező, rendszerező, elemző alkat volt. Vezetői múlttal belátta, itt az ideje „lejjebbadni”, és még ehhez az álláskeresési stratégiához is segítséget kért, mert úgy érezte, ez neki sem lelkileg, sem szakmailag nem menne.

Ígérem ez lesz az utolsó Vidámparkos asszociáció. 🙂 Amikor ráeszmélünk, akár külső tanácsadó segítségével, hogy körbe-körbe toporgunk az álláskeresés közben, érdemes megállni. Önmagunk pozicionálása után tudjuk kiválasztani a megfelelő állásajánlatot vagy képzést. A képzésekről egy későbbi blog bejegyzésben írok majd. Az állásajánlatok

Mára azért adtam a Körhintán ülve címet, mert arról írok, hogy miért „ül” a munkahely kereső körhintán és futja meg állandóan ugyanazokat a köröket, miért érheti sikertelenség, kudarc az állások megpályázása során? A körhinta körbe-körbe jár reggeltől estig. Ugyanazt az utat

rocketscience.jpg Az álláskeresők leggyakoribb félelme ez. Az eladás olyasmi, ami rengeteg kudarccal, elutasítással jár, ettől érthetően fél mindenki, mert a mi kis poroszos oktatásunk mentén nőtt fel, ahol megtanították rettegni a kudarcoktól. Mégis, az álláskeresés az bizony eladás, aminek vannak technikái, és ezek tanulhatók. Álláskeresésben szerencsére nem kell kiemelkedő eladási tudás, az alapok ismerete már sikerre visz.

Azt már tudjuk, hogy igény lenne rá, a törvényi háttér is kicsit értelmesebb, mint régebben volt, sok akadálya tehát nem lenne annak, hogy emberek részmunkaidőben dolgozzanak. Két olyan alapvető szempont van (sok egyéb nüansz mellett), ahol ez mindig elbukik… 1. A munkáltatók A

annoyed-man.jpgAhogy írtam régebben, a munkáltató-munkavállaló viszonyban fordult a kocka, mégis sokan vannak, akik küzdenek az álláskereséssel, mert pályaújrakezdők, karrierváltók, vagy bármely más váltásban vannak (iparág, pozíció szintje), amihez nem kapják meg a kellő támogatást. Néha egy sima állásváltásnál sem. Néha ezeket a kifogásokat egy-két környi állásinterjú után kapja meg az álláskereső, néha csak az önéletrajzát látva mormog ilyesmit a kiválasztó. A kérdés az összes szituációban ugyanaz: Miért nem bízzuk rá az álláskeresőre, hogy maga döntse el, mi való neki, mi jó neki?

A „miért” mindenkinek egyéni: ráunt az eddigi munkáira, valami fontosabbat szeretne csinálni, vagy kevésbé stresszeset, már nem tud azonosulni az eddigi munkája céljával. Bármi is az, nem kell ezt megmagyaráznia akkor sem, amikor majd arról kérdezik az állásinterjún, miért váltott.

happy.jpgAhogy egyre több személyes konzultációt tartok, egyre inkább látom az álláskeresésnek azokat a személyiségből adódó nehézségeit is, amik azelőtt, írásban rejtve maradtak, vagy alig jelentek meg. Az egyik nagyon fontos dolog a célok meghatározása lenne, de ebben komoly nehézségekbe ütköznek a legtöbben. Már ott kezdődik, hogy mi az, hogy „cél”? Hát egy állást akar, ahol fizetnek a munkájáért. Mit nem lehet ezen érteni? Egyértelmű, nem?

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások További információ a cookie-kezelésről