Bejelentkezés

Kérjük jelentkezz be, amennyiben még nem vagy regisztrálva az alábbi oldalon teheted meg. Vagy ha elfelejtetted a jelszavad kérjük ide kattints.

Blogger: jobangel

Jómagam nem vagyok HR-es, nem vagyok bizonyítványokkal igazoltan “szakember” a témában. Viszont évek óta látom, hallom, teszem, csinálom, álltam (ültem) az asztal mindkét oldalán: álláskereső is voltam, kollégákat is kerestem. Sokat olvastam róla, először én kaptam tanácsokat, majd lassan én magam is elkezdtem adni őket, szerencsére eredménnyel. Lassan egy évtizede már veszem a bátorságot, hogy segítsek másoknak önéletrajzot írni, állásinterjúra felkészülni. A Jobangel blog azért jött létre, hogy valódi segítséget nyújtson az álláskeresőknek. Tippek, trükkök, gyakorlati útmutatók, szemléletformálás!

Prológus: Figyelem! Ez most nem útmutató kezdő szociopatáknak a mobbing tökéletes kivitelezésére! ---- conflict.jpgA mobbing általában személyes konfliktusokból indul, és az áldozat számára én mindig a menekülést, munkahelyváltást javaslom, mert racionálisan ez a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldás. Ha pedig nem az áldozat kérdez tőlem, hanem egy vezető, aki sejti, hogy valami nem jó a cégnél, csoportjában, de nem látja, hol a hiba, akkor csak a felszínt tudom karcolgatni, pár gondolatot ébreszteni, és szakértői segítséget javaslok. Erre jön majd egy szervezetfejlesztő cég/szakember, aki(k) felmér(nek) dolgokat, lehet, hogy még soft skill képzés is lesz, és mégis teljesen mellémehet a folyamat, de legalább sokba is kerül… Érdemes tehát odafigyelni a munkatársak közötti feszültségekre.

business-concept.jpgEz most a legújabb kihívás a munkaerőpiacon, aminek a politikai vonulatait nem feszegetném, maradnék a kaptafámnál, miszerint a bajban lévőknek adnék inkább segítséget. Sokezer közszférában dolgozótól váltak meg, akik eddig csak rettegtek, hogy megtörténik velük, mostmár szinte sokkban vannak, miután meg is történt. Amilyen véleményeket olvasok a kétségbeesett érintettektől, az alapján a multik és a versenyszféra világa az valami pokolszerű förmedvény, amitől rettegni kell. Hogy nincsenek munkavállalói jogok, meg látástól mikulásig dolgozni kell, meg kihajtják az emberből a lelket is, hogy törvénytelenségek sora merül fel, és hát egy zsarnok főnöknek mindent szabad ott… Nos, 20 év versenyszféra tapasztalatom alapján, ami 80%-ban multis tapasztalat is, ezeket cáfolhatnám pontról pontra, de minek… Az előítéletek gyorsabban szaporodnak, mint ahogy én gépelek (gyors- és gépíróként kezdtem a pályafutásomat). Vannak rosszul működő cégek ebben a világban is, nem tagadom. Azokat majd megfelelő állásinterjú-stratégiával lehet kiszűrni.

stressed-woman-work.jpgA megszokás nagy úr, ezt tudjuk. De mint „úr”, nem a mi érdekeinket képviseli. Olyan kényelmes, megszokott, rutinos, rendezett kis életünk van általa, hogy nem akarjuk lecserélni, változtatni rajta, mert nem tudjuk, hogy milyen lesz másképp. Tipikusan adminisztrációs, koordinációs, ügyintézői területen dolgozók problémájaként látom ezt. Furcsa módon inkább nőknél. Ők mondják ilyenkor: Másik munkahely? Az túl nagy változás. Új kollégákat, új főnököt megszokni, miközben a mostaninak már ismerem a rezdüléseit? Ugyan nem igazán jó már itt, de legalább tudom, mire számíthatok, hangzik az „érv”, és itt közbe is szólok.

robot1.jpgA robotinterjú előnyeiről HR-es körökben halljuk a „hivatalos”, már-már propagandába illő marketingszövegeket. Hogy ez a jövő, meg mennyire jó... Emellett tudjuk, hogy nem mind arany, ami fénylik, és a tapasztalatok (itt és itt) alapján a robotos HR, és a robotinterjú nem is fénylik. Sőt. Lehetnek kétségeink, a robotos önéletrajz-szűréssel kapcsolatban is, nekem már akkor lettek, mikor a 35 éves álláskeresőmhöz 28 év munkatapasztalatot bírt számolni egy robotka… Így jár, akinek másodállása is van. És még technológia-ellenes sem vagyok, sőt, rajongok mindenért, ami technológia, és könnyíti az életünket. A HR helyett működő robotok az utóbbi feltételt nem teljesítik. Tegnap jött a hír, ami megadta a bizonyosságot, hogy nem annyira jók a robotok kiválasztásra, de még csak előszűrésre sem. A tanuló mesterséges intelligencia jól megtanulta a diszkriminációt, mi több tökélyre fejlesztette, mert a gép mindent jobban csinál, még a diszkriminációt is.

newboss.jpgAz előléptetés sokak nagy álma, de ha megtörténik, sokszor inkább hoz pánikot, mint örömöt. Ha kiemelnek egy rátermett kollégát a csapatból, főnökké teszik, onnantól biztosan más lesz a kollegiális viszony. Ha jó viszony volt, eltávolodnak tőle, mégiscsak „főnök” lett… Ha nem volt igazán jó a viszony, akkor még ellenségeskedésbe is átcsaphat. Akárhogy is, nem lesz könnyű. A csapatból kinevezett új főnök egyik előnye egy kívülről, vagy más részlegről érkezetthez képest, hogy ismeri a beosztottjai problémáit, hiszen nemrég ő is szenvedte ezeket, főnökként meg az összes beosztottja összes munkahelyi baja kihatással lesz az ő munkájára, teljesítményére, és megítélésére is. Tehát, mit tehet? Az őszinte viszony biztos segít ezen, és az is, ha igyekszik a problémákra megoldást találni, küzdeni, lobbizni felsőbb szinteken a megoldásért.

sadwoman.jpgLelkizzünk egy kicsit, mert mostanában sok „lelkis” téma jön velem szembe, és közös bennük, hogy az álláskeresők maguk rontják a saját helyzetüket azzal, ahogyan az elvárásokat - leginkább a sajátjaikat - kezelik. Nem hibáztatom őket, valahogy kialakult ez a „csomag”, de talán le kéne tenni. Igyekszem az álláskeresés szakmai vonalaira szorítkozni, de a gyakorlati munka része a hozzáállás változtatása is sokszor. Többségük jó/jeles bizonyítvánnyal, neves egyetemi diplomával, egy-két kiemelkedő szakmai teljesítménnyel, valami jó neves céggel a CV-jébe, és/vagy hobbijában, szabadidejében is valami komoly eredménnyel a háta mögött vergődik állásból-állásba. A neves céges karrier valahogy megszakadt, pl. leépítették, és ez az igazi törés.

robot.jpgA kudarcokról azt gondolom, hogy részei az álláskeresési folyamatnak, és inkább csak a „nem sikerült” címkével látnám el. Kudarc az, amikor nem tettünk semmit a sikerért, majd nem is jött a siker. Ezért csak magunkat okolhatjuk, de mi van akkor, ha mindent megtettünk, mégsem sikerült? Akkor bizony a kiválasztási módszer is lehet hibás… Rajongok a technológiákért, erről szól a "hivatalos munkám" is, de mégis úgy gondolom, hogy a technológia használatának is vannak korlátai. A mai kor kétes vívmányai a kiválasztásban, a gamification, a közösségi médián való jelenlét elemzése és a videós állásinterjú olyasmi, amit remélhetőleg elsöpör majd az álláskeresők ellenállása. Jó pillanatban vagyunk, mert most munkaerőhiányban az álláskeresők lehetnek végre egyenrangú partnerek. De egy robottal??? Különösen döbbenetes, hogy most, amikor - állítólag - munkaerőhiánytól szendvednek a cégek, egy általuk megkeresett embert visszalöknek abba a helyzetbe, hogy ő kaparjon az állásért, ő mozduljon ki teljesen a normális környezetből. Ráadásul kétoldalú kommunikációra alapuló pozícióban mekkora baklövés is egyoldalú kommunikációt alkalmazó kiválasztási módszert használni? Elég erős empátiás készségem van ahhoz, hogy ezt a beszámolót olvasva magam is remegésbe és gyomorgörcsbe kezdjek, szóval továbbra is azt mondom, hogy a robotos interjú nem jó módszer a kiválasztásra. A két legfájóbb gondolatot kiemeltem vastagon, ennél jobban, mint a levélíró, én sem tudtam volna megfogalmazni. Íme a beszámoló, ami nemcsak panaszáradat, de sok hasznos tanulsága is van, azaz, ha robotinterjú előtt állsz, segíthet neked is. Íme a beszámoló:

Miután az ebbe a körbe tartozók is elég gyakran kérnek segítséget, a problémákat is látom, amiket esetleg az őket jóindulatúan alkalmazni kívánó munkáltatói oldal nem. Az átlagos álláskeresőkhöz képest nagyon sok specifikum van, amit érdemes tudni, ha tudjuk, hogy ilyen

blog-start1.jpgAz álláshirdetések gyakori mondata, hogy „pályakezdők jelentkezését is várjuk”. Sokak szerint ez finom célzás az alulfizetettségre és az életkori diszkriminációra. Ezt sajnos nem tudom megcáfolni, néha tényleg így van, de meggyőződésem, hogy sokkal inkább előítélet, a rossz tapasztalatokban bővelkedő álláskeresők csalódottsága alakította ki ezt a közvélekedést. Fontos lenne, hogy csak azért, mert ez a mondat benne van az álláshirdetésben, még ne hagyjuk ki a hirdetést, igenis jelentkezzünk. Megkérdeztem hát HR-es fórumokon, milyen szándékkal, okokból írják ezt bele a hirdetésbe, kaptam pár hasznos és őszinte választ, alább idézem őket.

problem-solving.pngVannak (voltak) cégek, ahol sokáig nagyon büszkék voltak rá, hogy náluk nincs HR, kizárólag szakmai kiválasztás, sőt, maga a tulajdonos önkezével választ új kollégát. Munkanélküliség idején nem volt túl bonyolult feladat, feladott egy álláshirdetést, jött szó szerint 100-200 önéletrajz, az egyértelműen alkalmatlanokon túl bárkit is választott, majdnem biztos, hogy sikeres volt a kiválasztás, hiszen mindenki az állása megtartását tartotta szem előtt, hajtotta a megfelelési kényszer, valamint a félelem attól, hogy elveszti a munkáját. Nem volt nagy kockázat a kiválasztásban, így szakértelem nélkül is "működött" (valójában nem működött, mert akkor ma nem itt tartanánk). Ugyanez igaz a szervezetfejlesztésre, nőtt a cég, mint a gyom (bocs), szervezettség nélkül, ad-hoc bővülgetett. Ha valakinek sok lett a munkája, felvettek mellé egy asszisztens, akinek nem töltődött ki ezzel a 8 órája, ezért más kolléga is adhatott neki feladatot. Majd mikor neki lett sok, mellé is felvettek valakit, és a folyamat tovább gyűrűzött. Ezek együttes hatása a káoszos, magát szervezettnek gondoló cég, ami valójában kézivezérelt, de elég nagy ahhoz, hogy a kézivezérlés ne működjön. Azaz viszi a céget a lendülete - még egy ideig.

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások További információ a cookie-kezelésről