Bejelentkezés

Kérjük jelentkezz be, amennyiben még nem vagy regisztrálva az alábbi oldalon teheted meg. Vagy ha elfelejtetted a jelszavad kérjük ide kattints.

Blogger: hrangyal

Nem szeretem a focit. A magyar focit meg még annyira sem. [caption id="attachment_80" align="alignright" width="261"] MTI Fotó: Balogh Zoltán MTI Fotó: Balogh Zoltán[/caption] Igen, vállalom, nem szeretem a focit, de nagyon szeretnék egyszer egy olyan csapat tagja lenni, egy olyan csapattal dolgozni, aki megmutatja, bebizonyítja, eléri. Nem szeretem a tömeget sem, de igazi pozitív élmény együtt ünnepelni annyi emberrel a sikereket. Nem szeretem a szürke mackónadrágot, de tetszik, hogy jelképpé nőtte ki magát. Nem szeretem, hogy jelenleg szinte csak a „nem-szeretem fociban” lehet megtalálni egy csomó olyan dolgot, aminek mindig a hétköznapok részének kellene lenni.

discoKamasz és kamaszodó gyerekekkel együtt élni, őket nevelni szerintem olyan, mint részt venni egy évekig tartó, extrém-sport jellegű, vezetői tréningen. Ezen a tréningen nap, mint nap olyan kompetenciákat gyakorolhatunk, amiért más cégvezetők csillagászati összegeket fizetnek és mindösszesen két nap kiképzést kapnak. A mai írásomban egy kompetenciára koncentrálok, a bizalomra. Aztán ígérem, hogy időről-időre majd visszatérek ehhez a témához és boncolgatok még egy párat. Hihetetlen mennyiségű bizalomra van ahhoz szükségünk, hogy a lassan felnövő gyermeket elengedjük, hagyjuk a maga útját járni; hagyjuk önállósodni, de ne hagyjuk magára, támogassuk, de ne kényszerítsük, bízzunk benne, de elkapjuk, ha zuhan. Vegyük észre azt is, hogy nemcsak a bizalomról, hanem az önbizalomról is szól ez a folyamat: bíznunk kell saját magunkban is; tudnunk kell, hogy igenis sikerült a gyermekünket olyanná nevelni, aki kiérdemli a bizalmunkat; van értékrendje, képes határvonalat húzni a normális és nem normális között, jól választ barátokat, rendelkezik a megfelelő önkontrollal, megfelelő ismeretekkel rendelkezik a világ működéséről…

komfortzóna Van egy kedvenc témám: a komfortzóna tágítása. Ez a téma nálam valahogy mindig összekapcsolódik a nyárral. Pontosan nem tudnám megmondani, hogy miért, talán csak azért, mert nyáron minden könnyebbnek tűnik. Reggelente egyszerűbb felöltözni (ráadásul a kevesebb ruha azt is jelenti, hogy kevesebbet kell mosni, vasalni ;) ), délutánonként nem kell a gyerekeket házi feladatírással gyötörni, a piacon friss hazai zöldségek, gyümölcsök kelletik magukat, és még a szakadó eső is bármikor napsütésbe fordulhat megajándékozva minket egy-egy gyönyörű szivárvánnyal.

Kicsit messzebbről, kicsit személyesebbről indulok, de ígérem, hogy végül a HR-nél fogunk kikötni. A lányomék (16) idén Prágába mentek osztálykirándulásra. 36 gyerek, 3 nap, 2 tanár. A szervezés, a lebonyolítás, a felelősség – nem kispálya. Csodásan indult minden, még az időjárás is a kegyeibe fogadta a kis társaságot. Gyermekemtől csak egy üzenet jött az első nap során: „Megérkeztünk”. A további üzenetek hiányából pontosan tudhattam, hogy minden rendben van, mert nálunk úgy működik a világ, hogy akkor kapok üzenetet először a Facebookon, (majd ha arra nem válaszolok, akkor SMS-ben végül fejtelefonhívás formájában) ha a gyerek 1) éhes, 2) nincs pénze, 3) unatkozik. A fenti sorrend a témák gyakoriságát is tükrözi, bár a mai napig nem értem, miért gondolják a gyerekek, hogy az etetésük megoldható ezen az úton, de tapasztalom, hogy hisznek benne… Mindegy, nem ez a lényeg.

nagyitoEz a kissé szemtelen szólás-mondás jutott eszembe a minap, amikor az ezredik olyan cikket is elolvastam, amelyben önjelölt vagy tényleges szakemberek látják el jó tanácsaikkal az önéletrajzuk fölött görcsölő álláskeresőket. Szerintem, aki akarta az már tényleg elsajátíthatta a szuper önéletrajz írásának minden csínját-bínját, de vajon a cégvezetők – akik olvassák ezeket a remekműveket – megtanulták szakértelemmel olvasni a kapott anyagokat?

csont Mi az? Messziről lerágott csontnak tűnő tárgy, közelről pedig a cégek munkáltatói márkáját romboló kommunikációs hiba? 4 egyszerű lépés a pozitív munkáltatói márka kiépítése felé Munkaviszonyom a közelmúltban szűnt meg egy magyar tulajdonú kkv-nál. Viszonylag sok HR-es (főként HR vezetői) állásra jelentkeztem elsősorban tapasztalat szerzés céljából, -  gondolván, -  néha jó az embernek a saját bőrén is megtapasztalni, mások hogy csinálják, hogy vezetik az interjúkat, milyen teszteket használnak, miket kérdeznek,  és úgy általában miként bánnak a jelentkezőkkel. Mondhatom érdekes élményeket szereztem!

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások További információ a cookie-kezelésről