Fenyegetőző munkavállalók és rosszhiszemű szivárogtatók
Múlt héten a jóhiszemű közérdekű whistleblower-ekrőlvolt szó. A témának azonban más vetületei is vannak. Mit lehet tenni, ha a munkavállaló a felmondás közlésekor hatósági bejelentéssel fenyegetőzik? Mi védi ilyen helyzetekben
Múlt héten a jóhiszemű közérdekű whistleblower-ekrőlvolt szó. A témának azonban más vetületei is vannak. Mit lehet tenni, ha a munkavállaló a felmondás közlésekor hatósági bejelentéssel fenyegetőzik? Mi védi ilyen helyzetekben a munkáltatót? Mi a helyzet akkor, ha a munkavállaló rosszhiszeműen él közérdekű bejelentéssel? És akkor, ha az ellenérdekű fél rosszhiszeműséggel vádolja a bejelentőt, esetleg alaptalanul?
Fenyegetőző munkavállalók
"Fizessetek még hat havi végkielégítést vagy elmegyek a NAV-hoz!" HR-esek közül biztosan többen találkoztak már olyan üggyel, amikor a felmondással szembesülő munkavállaló különböző hatósági bejelentéseket helyez kilátásba, és ezzel igyekszik több lelépési pénzt kicsikarni magának.
Sokak fejében jellemzően kétféle tévhit van az ilyen helyzetekkel kapcsolatban. Az egyik, hogy gond nélkül mondhat ilyet a munkavállaló, ha tényleg járna neki végkielégítés, egyéb juttatás. A másik, hogy akkor is elő lehet ilyesmivel jönni, ha a munkáltatónak tényleg vaj van a füle mögött.
Ha az adott összeg, amit a munkavállaló ki akar húzni a munkáltatóból egyébként nem járna neki, az zsarolás. Viszont az is bűncselekmény (önbíráskodás), ha valakinek az adott helyzetben tényleg járna pl. a magasabb összegű végkielégítés, vagy azt tényleg jogosnak véli. Attól lesz bűncselekmény, hogy az összeg kifizetésére fenyegetéssel, nem jogszerű eszközzel (perindítás) akarja rávenni a munkavállaló a munkáltatót.
A fenyegetés esetleges bűncselekménnyé nyilvánítása attól sem függ, hogy a bejelentés alapján ténylegesen találna is valamit a hatóság vagy sem, igaza van a munkavállalónak vagy sem.
És ha a fenyegetést a munkáltató tanúkkal vagy jegyzőkönyvvel bizonyítani is tudja, komoly bajba kerülhet a fenyegetőző munkavállaló.
Rosszhiszemű, nem rosszhiszemű? – Nagyon nem egyszerű
Közérdekű bejelentés megtételének pillanatában a közérdekű bejelentő elvileg védett helyzetbe kerül. Az érintett ellenérdekű félnek kell bizonyítania a bejelentő rosszhiszeműségét és a kiszivárogtatott információk valótlanságát. A bejelentőt pedig nem érheti hátrányos következmény addig, amíg a bejelentését ki nem vizsgálták és be nem bizonyosodott, hogy rosszhiszemű volt.
Elvileg ez így működik. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb. Jelenleg Magyarországon ugyanis semmi nem védi a közérdekű bejelentőt attól, hogy ellene a bejelentés miatti bosszúból pl. titoksértés, rágalmazás miatt különböző eljárásokat indítson az ellenérdekű fél akkor, amikor a bejelentésről még nem bizonyosodott be, hogy rosszhiszemű vagy valótlan volt. Az ilyen eljárásokat a rosszhiszeműség bizonyításáig nem függesztik fel a hatóságok. És egyértelmű, hogy az ilyen eljárások akkor is meg tudják keseríteni az érintett életét, ha a végén bebizonyosodik róluk, hogy alaptalanok voltak. Ezzel a problémával kapcsolatban a jogszabály annyiról rendelkezik, hogy ha a bejelentő életkörülményeit súlyosan veszélyeztetik a bejelentés várható következményei, akkor neki ingyenes jogi segítséget, képviselet kell biztosítani. Az olvasókra bízom annak eldöntését, hogy ez elég megnyugtatás-e azok számára, akik valamilyen jogszerűtlenséget szeretnének leleplezni.
Más a helyzet persze, ha bebizonyosodik valakiről, hogy rosszhiszeműen élt bejelentéssel. Ennek kártérítési és akár büntetőjogi következményei is lehetnek.