Home office? Nekem ennyi elég volt...
Annyi, de annyi éven át álmodoztam arról, hogy egyszer majd megtehetem hogy itthonról dolgozzam. Minden egyes reggel, mikor 6-kor csörgött az ébresztő, arra gondoltam, hogy majd egyszer a magam ura leszek és akkor ébredek, mikor nekem tets
Annyi, de annyi éven át álmodoztam arról, hogy egyszer majd megtehetem hogy itthonról dolgozzam. Minden egyes reggel, mikor 6-kor csörgött az ébresztő, arra gondoltam, hogy majd egyszer a magam ura leszek és akkor ébredek, mikor nekem tetszik. Nem lesz gyomorgörcs, émelygés, depresszió, folyamatos harc a főnökkel és kollégákkal! Azt hiszem, büszkén mondhatom, hogy bár nem éppen azzal foglalkozom, amivel szerettem volna, de azt hiszem, hogy jó utat választottam. Nincs ezzel gond, több dologhoz értek és én csak alkalmazkodtam a piac igényeihez. Minden volt kollégám irigykedhetne, mert viszonylag rövid időn belül kiépítettem egy működő vállalkozást a nulláról, tehát pénz és kapcsolatok nélkül, ami nem hogy csak működik, de már a 2. hónaptól nyereséget termel. Tehát, összefoglalva elmondhatom, hogy igen, elértem amire mindig is vágytam. Nincs főnök, nincs kolléga, a magam ura vagyok, a saját időbeosztásom szerint élek, melyből egyenesen következik, hogy a gyerekeim állnak az első helyen! Nem gond ha betegek, vagy program van, vagy ha zárva a suli vagy az ovi. Akkor? Mi hiányzik? Miért nem vagyok boldog?
Hát kérem, ez az 1 millió dolláros kérdés. Mi a fene jó abban, hogy egész nap itthon vagyok? Nekem ebben semmi. Az van, hogy valószínűleg ezt nem nekem találták ki. Reggelente ugyanúgy 6-kor kelek, hiszen a gyerekeket én viszem suliba és oviba. Tehát többet aludni így sem tudok. Viszont, ha itthon kell dolgoznod, van egy csomó csábítás és kihívás, amivel a munkahelyeden esélyed nincs találkozni. Az első ilyen nagy ellenség a tv! Nem vagyok tv függő, de biztosan ismeritek az érzést, mondjuk mikor egy vizsgára kellene készülnöd, hogy bármit csak tanulni ne kelljen. Na nálam ugyanez csak éppen a munkával. Nem azért mert lusta vagyok, egyszerűen az agyam nem tud ráállni a munkára a megszokott falak között, mert ez az otthonom! Ez nem munkára lett kitalálva. A másik kísértés a házimunka... az ember egész nap pötyög a klaviatúrán, és csak azt veszi észre, hogy már megint ruhát mos, vagy bepakol a mosogatógépbe, hajtogat, pakolgat, rendet rak... ezt így nem lehet csinálni.
A napi rutin eddig a következőkből állt: ébresztő, KÁVÉ, zuhany, haj, smink belőve, csini ruci, gyerekek, munkahely, haza...Most viszont annyiból áll, hogy egész nap gyakorlatilag pizsamában vagy valami hasonló szerelésben próbálom imitálni a munkát. (a hajamra és a sminkemre ki sem térnék, sejthetitek...) Az emberekkel csak és kizárólag chaten kommunikálok illetve különböző csoportokban töltöm az időmet, leginkább beszélgetés és ügyfélszerzés-kapcsolatápolás céljából. Ami egyébként nagyon jól bevált, de az online marketing világáról majd máskor... ;)
Szóval azt vettem észre, hogy bár járok ügyféltalálkozókra és viszonylag telefonon is sokan keresnek, egyszerűen beszűkült az életem. De nagyon! Eddig sem voltam egy partyarc, de most aztán már tényleg nem látok át a lakás-suli-ovi háromszögön. És ehhez én még nagyon fiatalnak tartom magam. Kellenek körém az emberek, a pörgés, a pletykák, a tömeg, mert ez így eléggé magányos. Aki régebben is olvasott engem, az most biztos azt hiszi, hogy megőrültem. Lehet. De higgyétek el, nem való mindenkinek a hőn áhított HOME OFFICE... ahhoz tudnám hasonlítani az érzést, amikor itthon voltam valamelyik totyogósommal és minden egyes napunk egyforma volt. Reggel piac aztán ebédfőzés, délután játszótér... és ez ment másfél évig. Bele lehet őrülni! Tehát kedves Kismama, aki most ugyanezt érzed, otthon a totyogósoddal! Ha rám hallgatsz, próbálsz legalább egy részmunkaidős állást keresni a vállalkozásod mellé, vagy valami extrém hobbit, mert ezt valószínűleg te sem fogod bírni, ha magadra ismertél a fentebb írtakból...
Többen javasolták kipróbálásra a coworking irodákat valamint közös irodabérlést ami segítene kicsit kimozdulni. Természetesen ki fogom próbálni, de őszintén, eléggé komoly óradíjak vannak, plusz még ott az útiköltség, mindezt azért, hogy ne legyek magányos munka közben, illetve magamat ismerve, szinte biztos vagyok abban, ha fognám néhány kollégámat és elmennénk egy ilyen közösségi irodába, abból minden lenne csak munka nem...sok kávé és rengeteg pletyka, no az már inkább, de munka...az nem. ;)
Tehát jobb híján megint álláskereső lettem, persze csak olyan interjúra megyek el, ami tényleg megfelelő pozíciót kínál lehetőleg 10 kilométeres körzetben. Nos, azért ezt mindenképpen a saját vállalkozás számlájára kell írnom, mert sokkal könnyebb így állást keresni, hogy ha minden kötél szakad, van egy B terv. Ha esetleg találok egy fantasztikus állást, mellette természetesen viszem tovább a vállalkozást, csak valószínűleg kevesebb ügyféllel. Ezt a szálat nem engedem el, hiszen már nagyon sok munkám van benne. Bizonyos értelemben kinyílt a világ egy másik értelemben meg hihetetlen módon beszűkült. Azt hiszem, megint kezdek tudathasadásban szenvedni! ;)
Tudom... nekem semmi se jó... vállalom.