A hatékonyság ára
Sok aktuális trend támogatja a mindennapi tempónk fokozását. Az online világ hozta újdonságok feloldották a munka és a magánélet határait. Újra és újra próbálkozunk a párhuzamos feladatvégzéssel. Hiába tudjuk pontosan, hogy a na
Sok aktuális trend támogatja a mindennapi tempónk fokozását. Az online világ hozta újdonságok feloldották a munka és a magánélet határait. Újra és újra próbálkozunk a párhuzamos feladatvégzéssel. Hiába tudjuk pontosan, hogy a napi tizen órás munkaidő nem fenntartható, mégis folyamatosan túlórázunk. Mindez pedig összességében, ahelyett, hogy pozitívan hatna eredményeinkre, egyszerűen rontja a hatékonyságot… Mégis rohanunk tovább a semmibe vezető úton.
Érdekesek a fenti összefüggések, hiszen egy kötetlen baráti beszélgetés keretében szinte mindannyian tisztában vagyunk ezekkel az ellentmondásokkal. Másnap reggel mégis ismét ezekkel a módszerekkel kezdjük meg az újabb munkanapot.
Mit tehetünk vezetőként?
Ha vezetőként a csapatunkat folyamatosan túlterhelve és stresszhelyzetbe hozva végezzük el feladatainkat, érdemes szembenéznünk vele, hogy egy nem fenntartható rendszert hozunk létre.
A kimerült, túlterhelt kollégák, akik rendre a magánéletük kárára döntenek, hogy megfeleljenek az adott feladatkörben, nem lesznek képesek tartósan jó eredményeket hozni. Nem lesznek képesek újítani, előre gondolkodni, a változás élére állni. Nem azért, mert erre nem alkalmasak erre. Azért, mert elvesszük a lehetőséget tőlük, hogy a figyelmüket, energiájukat értékes, fontos feladatokra fordítsák. A napi túlélésért való küzdelemre ítéljük őket. Mindez összeadódik és összességében egy nyúzott csapat lesz az eredmény, amelyben jelentős a fluktuáció és a legtöbben már a kiégés felé haladnak.
Így juthatunk egyszerűen és gyorsan oda, hogy felismerjük, a kiegyensúlyozott munkatársak jelentik a valódi versenyelőnyt. Vagy fogalmazzunk keményebben: nélkülük nincs jövője a vállalatunknak. Még ezt is felismerjük sok esetben. Ugye kedves olvasó, Te is gondoltál már minderre… Az akció a legtöbb esetben végül mégis elmarad.
Nézzük tehát, hogy mi a teendőnk? Hogyan léphetünk ki ebből az ördögi körből? Hogyan állhatunk a változás élére, ahelyett, hogy a cikk elolvasása után ismét a régi kerékvágásba visszakattanva folytatnánk életünket.
Ahhoz, hogy ebben a kérdésben jelentős változást érjünk el, a szervezeti kultúra szintjén kell átalakítanunk néhány alapvető vonást.
Eredmény fókusz
Az első és legfontosabb feladatunk a teljesítménymenedzsment gyakorlatunk áttekintése. Még mindig sok esetben tekintjük mérőszámnak a kollégák által munkában eltöltött időt. A feladatunk, hogy tisztázzuk a folyamatokat és felelősségi köröket és pontosan tudjuk, kinek milyen feladata van, ezekhez a feladatokhoz pedig pontosan meghatározzuk a határidőt, időigényt és prioritást.
Az idő és jelenlét fókusz helyett fordítsuk a figyelmünket az eredmények kontrollálására. Adjunk meg a kereteket, de kizárólag a szükséges pontokon és hagyjunk meg a kollégák szabadságát, hogy felelősen tervezhessenek és végrehajtó helyett stratégiai szerepet vállalhassanak feladataikban.
Bevonás
Gondolkodó, alkalmazotti látásmód helyett tulajdonosi szemlélettel rendelkező, követő helyett bátran újító kollégákról álmodunk. Ez feladatot jelent számunkra vezetőként. Kollégáink bevonásával, közös döntési folyamatok kialakításával, fejlesztéssel, vezetői támogatással fogjuk elérni, hogy kollégáink az előbb leírt szerepeiket bátran és sikeresen alkalmazzák.
Következetes megvalósítás
A stratégiai szintű döntéseinket a megvalósítás szintjéig kell megterveznünk, e nélkül felhők feletti álmodozás marad csupán a terv.
Pontosan tudnunk, kell, hogy milyen szabályok mellett várjuk el a sikeres működést a csoporttól, ennek megfogalmazása kiváló közös feladat. Pontosan tudnunk kell, hogy milyen módon mérjük az egyes feladatok eredményét, sikerességét. Pontosan tudnunk kell, hogy a szervezeti célok milyen csoport szintű célra bonthatóak le és ezek a mindennapi munkánk során milyen feladatokat jelentenek. Pontosan tudnunk kell, hogy miként támogatjuk munkatársainkat a feltöltődésben és abban, hogy teljes életet élhessenek. Pontosan tudnunk kell, hogy milyen módon ütemezzük a változások bevezetését az első három hónapban, hogy ne állhasson vissza az eredeti állapot. Pontosan tudnunk kell, hogy a hatékonyság ára nem a túlórákban, túlterheltségben és stresszben rejlik.
Mit tehetünk önmagunkért
Fontos, hogy felelősséget vállaljunk életünkért, döntéseinkért és tudatosan tervezzük meg időbeosztásunkat. Íme, egy kis segítség, hogyan emelhetjük feltöltődésünk szintjét a 100% közelébe.
Sok sikert a kezdő lépésekhez és kitartást a következetes fenntartáshoz!
A szerzőről
Nagy Andrea a Parrish & Crawler International Szakmai Igazgatója. Elkötelezett fejlesztő szakember, aki a pontos helyzethez igazított egyedi megoldások szakértője (módszertanokat tekintve tréner, coach, szervezetfejlesztési szakértő). Két HR és Menedzsment témában szerző online magazin főszerkesztője (JAM Magazin & HR Cafe.eu). Fontos számára a felelős működés és a tudásmegosztás, rendszeresen ad elő és ír, egy HR fókuszú tudásmegosztó reggeli sorozat háziasszonya immár hét éve, és a Personal Hungary szakmai tartalomért felelős partnere és képzésfejlesztési, szervezetfejlesztési szakértője. Andrea elsőként informatikai végzettséget szerzett, majd HR Manageri diplomát, végül Emberi Erőforrás tanácsadói diplomát. Civilben a Séta Dévára program alapítója és szervezője.