A csókosok egy dologhoz értsenek jól, de a jó középvezetők mindenhez
Romantikus, reményteli pszichológiai éveim alatt kezembe került egy príma kis tanulmány arról, hogy a középvezetőkkel kapcsolatos elvárások három szinten is a maximumon állnak. A középvezetők legyenek topon mindenből. Míg a felsőv
Romantikus, reményteli pszichológiai éveim alatt kezembe került egy príma kis tanulmány arról, hogy a középvezetőkkel kapcsolatos elvárások három szinten is a maximumon állnak. A középvezetők legyenek topon mindenből. Míg a felsővezetők és az alsóbb szinten álló vezetők elegendő, ha három szintből csak kettőt hoznak.
Ez felkeltette az érdeklődésemet. Hogy van az, hogy lépkedünk a ranglétrán és nem egyre több elvárás nehezedik a vállunkra? Lehetséges volna, hogy a középvezetők vállán nagyobb az elvárás-batyu, mint a felsővezetőkén?
Bizonyos értelemben igen. Mutatom az érdekességet Katz vizsgálatai alapján. Ne riasszon el, hogy ez egy ’74-es kutatási eredmény. Vegyük úgy, hogy ez legalább kiállta az idő próbáját.
A középvezetők a non plus ultrák
A középvezetőknek mindenhez nagyon kell érteni. Ez van, mindig a középvezetők szívják meg, mindig. Nem elég, hogy a középvezetők folyvást villámhárítást végeznek, hiszen felfelé védik a beosztottak ülepét, lefelé pedig érvényesítik a górék kívánságait. Ez még nem minden. Ahhoz, hogy jó vezetők legyenek, mindhárom alapképesség birtokában kell lenniük. Nem gyengén. Mindhárom képességet magas szinten kell tartaniuk.
A humán képességek még hagyján, mert ezekből a felsővezetőknek és az alsóbb szintű vezetőnek is pengének kell lenni. Ezek azok az érzelmi intelligenciával rokon dolgok, mint az empátia, az érzelmek kimutatása, felismerése. Vagy az együttérzés.