Nyugodtan merjünk puttonyos Mikulások lenni
Beszélgetőpartnerem Dobay Csaba, az IQSOFT John Bryce Oktatóközpont ügyvezetője és a Restart-Up program társalapítója
- Mesélnél picit magadról? Hogy miért is kapcsolódtál be a programba, miért lettél a Restart-Up program
Beszélgetőpartnerem Dobay Csaba, az IQSOFT John Bryce Oktatóközpont ügyvezetője és a Restart-Up program társalapítója
- Mesélnél picit magadról? Hogy miért is kapcsolódtál be a programba, miért lettél a Restart-Up program társalapítója. Érintett vagy-e, voltál-e már hasonló cipőben, mint a mai munkanélküli középkorúak?
Mikor Pethő Anikó erre vonatkozó írásait, kommentárjait olvastam, elkezdtem érezni egy különös érintettséget. Van ugyan munkahelyem, de korban már ott vagyok én is, sőt, a munkakeresés kalandját is átéltem, igaz korábban. Akkor se volt könnyű, de a hallottak, olvasottak miatt úgy éreztem, hogy talán van olyan, amit át tudok adni a most is érintetteknek. Mikor az első találkozó konkretizálódni látszott időponttal, jelentkezőkkel, azonnal írtam is neki, hogy ha kell hely, szóljon, mert az oktatóközpont nagytermét nagyon szívesen biztosítani tudom. Ez volt az első lépés. Aztán felkért, hogy mondjak majd én is pár szót, és ennek a felkérésnek örömmel tettem eleget.
Meséltem arról, hogy majdnem 13 évig voltam egy multicégnél, összesen hat pozícióban. Végigjártam a „szamárlétrát”, sokat tanultam és nagyon sokat köszönhetek is a Xeroxnak. Mikor távoztam, épp a csúcsán volt a gazdasági visszaesésnek nevezett világjelenség, és el is telt 14 hónap, mire újra el tudtam helyezkedni, de már ügyvezetői pozícióban, egy teljesen más területen. Előtte átéltem a mélypontokat, a fölöslegesség érzését, néha a kétségbeesést. Amiről ennek kapcsán beszéltem, hogy ezek elkerülhetetlenek, kár tagadni.
De mindig találni kell egy olyan pontot, ami egyszer csak, napról napra magasabbra pattintja sorsunk labdáját. És az előbb-utóbb be fog az esni a kosárba. Erre biztattam mindenkit, hogy nézzen körül magában, kíméletlenül őszintén, és biztosan meg fogja találni magában a katalizátort.
Szintén saját példámon keresztül mutattam meg azt, hogy ez mekkora önbizalmat fog adni. Jómagam egy olyan területre kerültem, amiben egyáltalán nem volt semmilyen tapasztalatom. Meggyőződésem, hogy egy ilyen kilépés az ismeretlenbe rendkívül fontos mérföldkő. Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a korábbi munkahelyünk iparágán kívül nincs élet. De van, nagyon is sok, sőt nagyon intenzív is lehet, és nem szabad tartani tőle, főleg, hogy rengeteg mindent már hozunk is magunkkal, bár nem biztos, hogy tudjuk: mi is az. Sajnos a megtalált új munkaviszonyom nagyjából másfél évvel később megszűnt, de ez már nem volt akkora sokk, mint az első. Nagyjából tudtam, hogy mi vár rám, mitől lesz nehéz, hol vannak a buktatók, hol kell erősödnöm. Egy fél éves régi-új időszak következett. Ez sem volt könnyű, de össze se lehetett hasonlítani az előzővel, főleg azért, mert a rossz meglepetésekre már számítottam.
Most már negyedik éve vagyok az IQSOFT – John Bryce Oktatóközpont ügyvezető igazgatója.
- Mi a program legfőbb üzenete számodra? Mit mondanál a munkáltatóknak, illetve a mai állástalan, de képzett középkorúaknak?
A legfőbb üzenet, amit a programnak jelentenie kell a munkaadók számára, hogy a 45+-os korosztály jóval alacsonyabb kockázatot jelent, mint amekkorát gondolnak róluk. Ezért azt javaslom a munkát keresőknek, hogy ezt feltétlenül közöljék az interjúk során.
Azt gondolom, hogy a sokat emlegetett automatikus sztereotípiák (túl magas fizetési igény, merev álláspont mindennel kapcsolatban, nem eléggé rugalmas személyiség, stb.), amikkel illetik őket, lényegében egytől egyig megcáfolhatók.
Erre készülni kell, mégpedig rejtve: úgy, hogy nem konkrétan kell előhozni, viszont mindenképpen bele kell építeni az interjúk „beszéljen magáról” részébe. Rendkívül fontosnak tartom például az érett személyiségjegyekről azt kiemelni, hogy azok nem negatívumok, hanem azok nagyon jelentős tőkévé tehetők egy erre fogékony vállalat számára. Ezek a fordított érvelések erősen tudnak hatni a ki nem mondott sztereotípiákkal szemben.
Meggyőződésem, hogy nagyon kevesen vagyunk tisztában azzal, hogy milyen sokszínű tudás is van a birtokunkban. A sok év során rengeteg, adott esetben felbecsülhetetlen értéket halmozunk fel. Ezek beazonosítására feltétlenül mindenkinek sok időt kell szánnia. Sokkal könnyebb lesz így megtalálni, hogy abból egy potenciális munkáltató mit profitálhat. Ez egy feltétlen és utolérhetetlen előny a fiatalabb korosztállyal szemben.
Így az ünnepek alatt egy időszerű hasonlattal is lehetne élni: December elején a gyerekek számára a Mikulás csak a puttonya és a benne rejlő ajándékok miatt érdekes és izgalmas. Nyáron a kutyát sem érdekli, hogy Lappföldön éppen mit csinál, télen viszont inkább haragudnánk, ha a zsákja nélkül látnánk. Meggyőződésem, hogy a puttonyok tartalma ott van, azt meg kell mutatni, mert szeretni fogják.
45+-osként tehát nyugodtan merjünk „puttonyos Mikulások” lenni minden interjú előtt, mert zsák nélkül csak egy hiteltelen, pirosruhás, extrovertált, kövér pasasnak fogunk tűnni.
- Jelenleg az IQSOFT – John Bryce Oktatóközpontot vezeted. Ha jól tudom, nálatok magas a középkorúak aránya a csapaton belül. Milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban? Ha nem is nagyon magas, de azt hiszem, hogy a piaci átlagánál mindenképpen magasabb. A piaci alapokon működő oktatás a – jó értelemben vett – konzervativitás és az innovatív rugalmasság keverékeként adható csak el. Mi tudást árulunk. Ez pedig egy hosszú távú stratégiai kapcsolatot jelent cég és cég, de nem utolsó sorban a kapcsolattartók között. Ők hitelesek kell, hogy legyenek tudásban, hozzáállásában, komolyságban. Cégünknél egy nagyon szerencsés elegy van a fiatalabb és idősebb korosztályból. Mindenkinél alapvető a szakmai tudás, a rugalmasság, a nyitottság, a korrektség. Én a mai napig is nagyon sokat tanulok mindegyiküktől.
- A hitelességet több alkalommal is említetted. Mesélnél erről, hogy ez nálatok hogyan került előtérbe? Magamon is azt tapasztalom, hogy önkéntelenül jobban hiszek egy valamiért hiteles beszélgetőpartnernek, könnyebben „megveszem”, amit mond.
Azt is nagyon lényegesnek érzem, hogy legyen mindenki tisztában azzal, hogy mely területeken minősül hitelesnek, és hol nem. A kettőt nagyon veszélyes összekeverni, mert sokszor rossz és végleges eredménnyel jár.
Nem hiszem, hogy gyengeségnek minősül azt vállalni, ha valamiben nem vagyunk kompetensek, sőt ez bátorságról is tanúskodhat. Én például tudom, hogy nem vagyok hiteles IT tréningek szakmai részleteiről beszélni. Én másért vagyok a cégnél. Kis túlzással nem is tudom, hogy a 600 közül pontosan melyik tanfolyamot értékesítsem, ezért inkább a brand- ünket „árulva” éreztetem ügyfeleinkkel, hogy bármit is vesznek majd tőlünk, munkatársaim miatt mindig jó kezekben lesznek.
- Mivel szeretnétek a programhoz hozzájárulni? A programhoz szakmailag azt tudjuk hozzáadni, hogy aki Restart-Up regisztrált felhasználóként jelentkezik nálunk, annak magánemberként az ÁFA nagyságával egyenértékű kedvezményt nyújtunk minden nyilvános tanfolyamunk árából. Részleteket, leírásokat a www.iqjb.hu honlap böngészése során lehet találni.
- Sosem hallottam még John Bryce-ról. Mesélnél a névadóról? Informatikus guru? Mikor jelentkeztem erre a pozícióra, ahogy illik, utánanéztem a cégnek, a névadóról viszont semmit nem találtam. Az internet feldob új-zélandi politikust, de skót söröshordógyártót is a XIX. századból. Gyanús volt nekem, hogy rossz nyomon járok. Bátor jelöltként rá is kérdeztem, és a válasz valóban különleges lett. Valamikor az 1990-es évek elején a két alapító pénzügyi befektetőt keresett Nagy Britanniában. Nyomasztotta őket, hogy még nincs frappáns neve a cégüknek, pedig azt tanulták marketingből, hogy „adj egy embernevet a cégednek, és az ügyfelek jobban fognak rá emlékezni”. Alább nem adták, de nem is tudták eldönteni, hogy ki a leghíresebb informatikus. Valószínű, hogy sok sör után, egy vidéki skót kocsmában elkérték a pincértől a helyi telefonkönyvet, és kiválasztották belőle a leggyakoribb nevet. És így lett az összes „John Bryce”-ból gyanúsan IT közeli személy, pedig csak a nagy számok törvénye alapján valószínű, hogy tényleg van ilyen nevű IT-s valahol a világban.
Iványi Zoltán