Különös karrierváltók - Tóth Balázs, aki a hobbijából csinált vállalkozást
Fotózni sokan szeretnek, jól fotózni már kevesebben tudnak és ebből egy jól menő vállalkozást felépíteni pedig csak a legjobbak tudnak. Tóth Balázs egy Corvinus-on szerzett diploma és egy jó megélhetést biztosító pénzügyes pály
Fotózni sokan szeretnek, jól fotózni már kevesebben tudnak és ebből egy jól menő vállalkozást felépíteni pedig csak a legjobbak tudnak. Tóth Balázs egy Corvinus-on szerzett diploma és egy jó megélhetést biztosító pénzügyes pálya közepén gondolt egyet és belevettette magát a fotózásba. Nem akármilyen vonalra állt rá, külföldi mesterektől tanulta ki a professzionális szakmai portré, "headshot", fotózást. Mindössze 1,5 év alatt húzta fel a vállalkozását, ami ma már biztos megélhetést biztosít számára és saját stúdiójában várja ügyfeleit. Olyan emberekkel dolgozik, akik profi benyomást szeretnének kelteni már a fotójukkal is, legyen szó akár munkavállalókról, akár vállalkozókról, művészekről és más területen dolgozókról. Hogy mindezt hogyan hozta össze, azt megtudhatjátok a cikkből!
Mi az eredeti szakmád, foglalkozásod?
A Corvinus Egyetemen végeztem 2011-ben, vállalati pénzügy szakirányon és utána pénzügyi területen helyezkedtem el.
Milyen szakmai életút áll mögötted, hol dolgoztál eddig?
Már az egyetem alatt is a szakmában dolgoztam, 2015 júliusáig összesen 7 évet. Dolgoztam banknál gyakornokként, tőkepiaci szolgáltatónál és kiskereskedelmi multinál, mint pénzügyi elemző.
Mire váltottál utána és most pontosan mivel foglalkozol?
Szabadúszó fotós vagyok, üzleti portréfotózásra specializálódtam. http://www.tb-photo.hu/
A munkám az, hogy mosolyt csaljak az emberek arcára. Hát létezik ennél jobb állás? 😊
Hogyan jött neked a váltás gondolata és a fotózás?
A fotózás a másik hobbim, az extrém mountainbike kapcsán jött be az életembe 2005-ben. Meg akartuk örökíteni az ugratásokat, amihez viszont szükségem volt egy gyors fényképezőgépre. Ekkor vettem az első tükörreflexes gépem, amivel aztán a bringázáson túl mindenféle mást is elkezdtem fotózni. Idővel rájöttem, hogy az emberek ábrázolása az, ami igazán inspirál.
Ahogy fejlődött a tudásom és a felszerelésem, elkezdtem ismerősöktől fizetős munkákat is kapni. Szép lassan egyre több munkám lett. Probléma volt, hogy egyre többször kellett elengednem munkákat, amiket csak hét közben, munkaidőben lehetett volna megcsinálni, mint például a céges fotózások.
2015 tavaszán már azon kaptam magam, hogy a munkahelyemen is a fotózással kapcsolatos ügyeimet intézem, és tudtam, hogy meg fogok szakadni, ha ez a helyzet tovább folytatódik. Éreztem, hogy ez egy „vagy most vagy soha” helyzet, úgyhogy léptem egy merészet, és otthagytam a pénzügyes állásom.
Miből érezted azt, az előző munkahelyeden vagy foglalkozásodban, hogy nem vagy jó helyen?
Mindig is éreztem, hogy vannak vezetői ambícióim, de a körülmények úgy alakultak, hogy valahogy sosem tudtam előre jutni a munkahelyeimen. A munkám során is sokszor azt éreztem, hogy nem teremtek igazi értéket azzal, hogy Excel táblákat „hegesztek” egész nap. Egyre többször gondolkodtam azon, hogy majd vajon hogyan fognak rám emlékezni az emberek, és biztos voltam benne, hogy nem az Excel táblák huszáraként szeretnék bevonulni a történelemkönyvekbe.
Már az egyetemen megfogalmazódott bennem, hogy egyszer majd szeretnék saját vállalkozásba kezdeni, csak a „nagy ötlet” nem volt meg hozzá.
Később jöttem rá, hogy a nagy ötlet tulajdonképpen mindig is ott volt nekem, a fotózás képében. Csak éppen nem úgy tekintettem rá, mintha munka lenne, mivel annyira szerettem csinálni.
Mennyi ideig tartott a váltás és az átmenet?
2013 elején ismerkedtem meg Peter Hurley munkásságával, amely egy teljesen új szemszögből világította meg számomra a fotózást, különös tekintettel a headshot fotózásra. Ekkor határoztam el, hogy a fotózásból, azon belül is specializáltan a headshot fotózásból szeretnék megélhetési forrást teremteni magamnak.
Onnantól kezdve szinte minden hétköznap este 6-tól éjfélig és hétvégeken egy teljes napot Hurley és a többi híres amerikai fotósok oktató anyagainak tanulmányozásával, fotózás gyakorlással és retusálással töltöttem. Körülbelül 2 és fél évig tartott ez, rengeteg ráfordított idővel, pénzzel és energiával.
Milyen anyagi vonzatai voltak a váltásnak?
A keresetem nagy részét az eszközeim fejlesztésébe fektettem. Figyeltem arra, hogy csúcsminőségű termékeket vásároljak, amelyek sokáig ki fognak tartani. Kivártam az akciókat, alkudtam ahol lehetett, és némely eszközt használtan szereztem be. Így is több millió forintomba került, mire egy profi felszerelést össze tudtam rakni, amivel már presztízs értékű munkákat is lehet vállalni.
Mielőtt megléptem volna a váltást, összegyűjtöttem fél évnyi tartalékot. Ez azt jelentette, hogy ha 6 hónapig egy forint sem jött volna be a fotózásból, akkor is lett volna miből élnem.
Mi volt számodra a legnehezebb az átállásban?
Az első másfél évben otthonról dolgoztam, a hálószobámból alakítottam ki a mini stúdiómat. Az otthoni munkában az volt a nehéz, hogy oda kellett figyeljek, hogy mindig rend és tisztaság legyen a lakásban, amikor ügyfeleket fogadtam. Nem száradhatott ott a kiscicás alsónadrágom, miközben egy nagy amerikai cég tanácsadóit fotózom…
A legnehezebb feladat számomra az volt, hogy megtanuljam, hogy miképpen tudok új ügyfeleket szerezni és saját magam „eladni”. A fotózáshoz hasonlóan ezt is külföldi könyvekből, Youtube videókból stb. tanultam meg, és tanulom továbbra is folyamatosan.
2016 novemberében megvalósult az álmom, és egy hatalmas saját stúdiót alakítottam ki. Ennek igen komoly anyagi vonzata van beruházásban és állandó költségben is, de egy teljesen új fejezetet nyitott a fotós karrieremben.
Mi motivált, hogy ezt végig csináld, és ne add fel?
Az első egy év sokkal nehezebben ment, mint arra számítottam. Volt olyan pillanat, hogy 10.000 Ft alatti összeg volt már csak a bankszámlámon. A nehéz helyzetekben ilyenkor elővettem a portfoliómat és elkezdtem nézegetni a képeimet. A képeim nézegetése közben megerősödött bennem a hit, hogy igenis jó az amit csinálok. Azt gondoltam magamban, hogy a szolgáltatásom kiváló színvonalú, már csak meg kell találnom az embereket, akik szintén ugyanígy látják.
Ki vagy mi segített neked a megvalósításban?
Rengeteget köszönhetek a szüleimnek, mind a négynek. 😊 Nem csak anyagilag (0%-os THM-ű szülői hitel), de lelkiekben is nagyon sok támogatást és jótanácsot kaptam tőlük, amit ezúton is hálásan köszönök nekik. A család többi tagjai, a barátok és ismerősök is lelkesen támogatnak, rengeteg ügyfelet küldenek hozzám, és kedves szavakkal bíztatnak.
Hozott a személyiségedben és az életedben bármilyen változást ez a karrier váltás?
Akik ismertek korábban, azok azt mondják, hogy mintha „kinyíltam” volna azóta, hogy azzal foglalkozom, amit igazán szeretek.
Nagyon élvezem, hogy a magam ura lehetek, én osztom be az időmet és energiámat. Ennek megfelelően erősen munkamániás is lettem és 12-14 órákat dolgozom. Alkalmazottként az volt a mottóm reggelente, hogy „később jöttem, mert korábban megyek”. Mostanában meg többször volt, hogy taxival kellett hazamenjek a stúdiómból, mert már nem járt a metró éjjel…
Úgy érzem, hogy végre valódi értéket teremtek a munkámmal. Imádom visszaolvasni a hálálkodó e-maileket, amiket a fotózási élmény és a kész képek láttán küldenek az ügyfeleim.
Kik voltak a támogatóid, akikre számíthattál végig?
Nagyon hálás vagyok a barátnőmnek, Vikinek, aki támogat mindenben, és megérti, ha hétköznap csak későn érek haza. Cserébe az együtt töltött időt viszont igyekszünk 100%-ig egymásra koncentrálva tölteni.
Mit tanácsolnál azoknak, akik nem érzik jól magukat ott, ahol vannak, szeretnének váltani, de vannak félelmeik?
Az első az, hogy ne hagyd ott a munkád! Legalábbis MÉG ne. Szükséged van ugyanis egy állandó bevételi forrásra, ameddig fel tudod építeni magadnak az új munkád. Vagy ha nagyon nem érzed jól magad, akkor keress egy másik állandó munkát az átmeneti időszakra.
A második, hogy nincs olyan, hogy azonnali siker. Igenis bele kell tenni a kőkemény munkaórákat abba, hogy felépíts valami újat. Ez bizony komoly áldozatokkal jár, mind időben, mind anyagilag. De ha eléggé elhivatott vagy, és kellően szereted azt, amilyen irányba szeretnél váltani, akkor el fogod érni a célod. Csak legyél türelmes mindeközben. Nagyon türelmes.
Mit tervezel a jövőre, el tudod magad képzelni életed végéig ezen a területen?
Sokat gondolkodom ezen mostanában, hogy vajon a technológiai fejlesztések milyen hatással lesznek a fotográfiára. Nem hinném, hogy valaha is meg tudnám unni a fotózást. Minden egyes ügyfél egy új személyiség, egy új kihívás számomra, hogy miképpen tudom őt feloldani a kamerám előtt.
A saját vállalkozásom építése közben megszerettem a márkaépítés és a marketing világát. El tudom képzelni, hogy a későbbiek során létrehozok majd egy vállalkozást, amely ezekkel foglalkozik. De ez még nagyon a jövő zenéje, előbb a saját utamat szeretném kitaposni, hogy aztán a tapasztalataimmal másoknak is tudjak segíteni.
Mi a legnagyobb tanulság, amit levontál a személyes történetedből?
Merj nagyot álmodni! Én álmomban sem mertem volna gondolni, hogy másfél év alatt sikerül felfuttatni egy jól működő vállalkozást. Ha valamit nagyon el szeretnél érni az életben, és minden erőfeszítéseddel összpontosítasz a célodra, akkor jó eséllyel el is fogod érni.
Mindegy hogy milyen szakterületen szerezted a diplomádat és az, is, hogy hol dolgoztál, milyen pozícióban. Nem ezek határoznak meg. Ha jól érzed magad ott ahol vagy, akkor hajrá, fejlődj! Ha nem, akkor se ess kétségbe. Foglalkozz magaddal, legyen hobbid, szabad időd. Ismerd meg magadat és legyenek álmaid, amiket legalább magadnak meg tudsz fogalmazni, hogy mire vágysz, mitől éreznéd magad boldogabbnak a munkádban. Milyen tevékenység művelése töltene fel energiával. Ne korlátozd magad a gondolattal, hogy abból nem lehet megélni. Mindenből lehet jól működő vállalkozást építeni, amiben hiszel és profin csinálod. Ha már elindultál az úton a változás felé, akkor folytasd, ne állj meg.
Ha valamelyik pontnál úgy érzed, hogy segítségre, támogatásra lenne szükséged a tovább haladáshoz, akkor fordulj hozzám bizalommal.