Lépj ki a diszkomfort zónádból. Változtass most! (7 perc)
A lazább nyári napok jó alkalmat kínálnak arra, hogy az ember elgondolkodjon egy-egy kifejezés, gyakran használt fordulat valódi jelentésén, továbbgondolja egy-egy állítás igazságtartalmát, mélyebb értelmét. Én például a kissé
A lazább nyári napok jó alkalmat kínálnak arra, hogy az ember elgondolkodjon egy-egy kifejezés, gyakran használt fordulat valódi jelentésén, továbbgondolja egy-egy állítás igazságtartalmát, mélyebb értelmét. Én például a kissé már elkoptatott és gyakran hallott jó tanács a „Lépj ki a komfortzónádból!” üzenetén gondolkodtam el. Ez a felszólítás arra serkent, hogy változtassunk, csináljunk valami szokatlant, vállaljunk fel kihívásokat, kezdjünk bele valami újba, és azt sugallja hagyjuk ott a langyos állóvizet.
De vajon valóban kellemesen langyos-e ez a víz minden esetben? Tapasztalatom szerint nagyon sokszor egyáltalán nem! Eszembe jut: például én is hány hónapot töltöttem el egy olyan munkahelyen, ahol rossz volt a munkahelyi légkőr, nem tudtam azonosulni a főnököm vezetési stílusával – egyszóval kutyául éreztem magam és egy ideig mégis maradtam.
És az ügyfelem példáit is hosszan sorolhatnám: rosszul megválasztott és aztán kényszerből mégis elvégzett egyetem, rosszkedvűen űzött foglalkozás, amikor legszívesebben valami mást csinálnánk és mégsem váltunk. Vagy itt van egy nem jól működő párkapcsolat, amit valamiért mégis fenntartunk. Ugyancsak ebbe a kőrbe tartoznak a nyűgnek tartott, látszólag gúzsba kötő családi kapcsolatok, amikor nincs kedvünk, erőnk felborítani a kialakult status quot. És hát idesorolható egy-egy régen halogatott, de esedékes orvosi vizsgálat, vagy kínlódás egy rosszul működő és már feladásra érett vállalkozással, stb.
Mind-mind olyan helyzet, amelyikbe tartósan beleragadhatunk, folyamatosan feszültséget, stresszt élünk át, kellemetlenül érezzük magunkat és gyakran mégsem lépünk. Belülről persze többnyire tisztán érezzük, hogy nem ez az ideális állapot és valamit tennünk kellene, de valahogy mégis belecsúszunk ezekbe a szituációkba, benne maradunk ezekben a rossz helyzetekben. Úgy vagyunk ezzel, mint a történetbeli béka, amelyik addig várt az egyre melegebbé váló vízből történő kiugrással, míg végül megfőtt…
Az, hogy mi okozza a késlekedést, miért várunk az utolsó, vagy az utolsó utáni pillanatig, arra többféle magyarázat adható:
- túlzott optimizmus („holnap majd csak jobb lesz”)
- tanult tehetetlenség, rögzült szemléletmód (mindset) és önbizalomhiány („ezen a helyzeten úgysem tudok/lehet változtatni”)
- önigazolás és relativizálás („nem is olyan rossz ez a helyzet, másoké még rosszabb”)
- félelem a bizonytalanságtól, óvakodás a kockázatoktól („ha lépek, lehet még rosszabb lesz”)
- a problématudat, a gonddal való bátor szembenézés hiánya („nincs itt semmi gond”: fej a homokban…)
- hagyjuk a fejünkre nőni a gondokat, mert persze úgy gondoljuk, mindig csak egy kicsivel lesz rosszabb: gondolkodásunk sokszor lineárisan működik, miközben a változások sokszor exponenciálisak
A késlekedés, a gondok magunk előtt tolása negatív, akár végzetes eredménnyel járhat (alvásproblémák, szorongás, lehangoltság, kiégés, depresszió, betegségek, stb.) A negatív következmények azonban elkerülhetőek, ha időben lépünk:
„A világ legnagyobb gondja is könnyedén megoldható lett volna, amikor a gond még csak kicsi volt.” (Lao Ce)
Tehát a sok esetben hasznos tanács átfogalmazható:
„Ne halogasd – lépj ki a diszkomfort zónádból minél előbb!”
A fogas kérdés persze az, hogyan? Az ehhez kapcsolódó legfontosabb szempontok:
- mi változzunk-e, vagy
- megpróbáljunk-e a helyzeten, a körülményeken változtatni, vagy
- a kettő együtt
továbbá
- hogyan tudunk dönteni a két, illetve három lehetőség közül: mikor melyiket, milyen módon, arányban alkalmazzuk.
A felvetett kérdésekre az egyik–általam már kipróbált és eredményesen oktatott –hiteles választ adó módszer a
Williams ÉletKészségek (WÉK) stresszkezelési- és kommunikációs program, amelyik az Egyesült Államokbeli Duke Egyetemen került kidolgozásra és hazai viszonyokra a Selye János Magatartástudományi és Magatartásorvoslási Egyesület adaptálta.
A 16 órás átfogó program elsajátítása segít abban, hogy
- gondolataink és érzelmeink tudatosításával fejlesszük önismeretünket; 2. eldöntsük, mikor és hogyan cselekedjünk; 3. csökkentsük feszültségeinket és negatív érzelmeinket; 4. kreatívan oldjuk meg problémáinkat; 5. hogyan fogalmazzunk meg reális kéréseinket úgy, hogy az mások számára ne legyen bántó; 6. hogyan beszéljünk úgy, hogy meghallgassanak; 7. hogyan hallgassunk figyelmesen 8. hogyan építsünk és tartsunk fenn kölcsönösen támogató kapcsolatokat.
A program célkitűzései
- Egyszerű, a mindennapi életben alkalmazható készségek elsajátítása
- Az önismeret és tudatosság növelése
- A stressz, a megbirkózás és az életmód, valamint a túlzott stressz hatására kialakuló testi és lelki tünetek közötti összefüggések megértése
- Saját és mások viselkedésének jobb megértése, érzelmi intelligencia fejlesztése
- A mindennapi feszültségek csökkentése
- A munkahelyi és magánéleti konfliktusok sikeres kezelése, illetve megelőzése
- A társas kapcsolatok javítása
- A személyes hatékonyság növelése
A programon elsajátítható ismeretek és készségek:
- jótékony hatással vannak egészségünkre, jóllétünkre/életminőségünkre,
- és ezáltal –más kedvező hatások mellett- csökkenthetik egészségügyi ráfordításainkat
Tehát:
„Lépj ki a diszkomfort zónádból és nézz szembe az oroszlánnal! Stressz - szelidítés a WÉK-tréningen 960 percben.”
„Ki minek gondol, az vagyok annak... Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.” (WS) Lehet, hogyha alaposabban szemügyre vesszük, akkor ez az állat csak egy bárány…?
Ha az előzőek alapján kedved támadt már augusztusban részt venni egy jó hangulatú, 16 órás gyakorlatorientált, és tudományosan igazolt stresszkezelési-, és kommunikációs programon, akkor részleteket az alábbi honlapon találsz. A címben szereplő 7 perc nem a változás megvalósítására, hanem az olvasási időre vonatkozott. Köszönöm, hogy az életedből ezt erre szántad!
Csuport László
stresszkezelési facilitátor, coach