“Ha megtalálod azt a foglalkozást, amire teremtve lettél, akkor nem fáradsz el a munkádban!” - Különös karrier váltók – Hamar Domonkos története!
Sorozatomban olyan inspiráló, hétköznapi embereket mutatok be, akiknek az útja tervezetten az eredeti szakmájukon kívüli területre vezetett, amit tudatosan léptek meg. Az ő történeteiken keresztül szeretnék jó példákat mutatni és i
Sorozatomban olyan inspiráló, hétköznapi embereket mutatok be, akiknek az útja tervezetten az eredeti szakmájukon kívüli területre vezetett, amit tudatosan léptek meg. Az ő történeteiken keresztül szeretnék jó példákat mutatni és inspirációt nyújtani azok számára, akik még csak fontolgatják a váltás gondolatát vagy már akár meg is tették az első lépéseket.
Különös karrierváltók sorozatom 2. része következik – májusi interjú vendégem Hamar Domonkos, aki sokat gondolkodott a váltásán és tudatosan kereste a lehetőséget a továbblépésre. Matematika tanári diplomával és rendezvényszervezői múlttal lett vállalkozó és alapította meg saját cégét a Hamar Productivity Consultingot. A GTD módszertan kizárólagos itthoni trénere lett, amiben azóta is szentül hisz. Igazi sikerének azt tartja, hogy rájött mire lett teremtve, mi a hivatása és olyan munkát végez, amiben nem fárad el.
– Mi az eredeti szakmád, foglalkozásod?
– Az ELTE-n végeztem matematika tanárként, ahová elég kacskaringós úton jutottam el. Egy erős reál gimnáziumba jártam, ahol egyik héten egy Ady kötet, másik héten egy HVG volt a hónom alatt. Így aztán egyszerre jelentkeztem a Színművészeti Egyetem színész szakára és az ELTE alkalmazott matematikusi szakára. Az utóbbira fel is vettek. A motivációm szerintem leginkább az volt, hogy láttam a Good Will Hunting című filmet és tetszett, hogy Matt Damon egyszer a padló felmosása közben, mert ugye ő az egyetemen csak takarító volt, megold egy egyenletet. A valóság azért nem olyan, mint a filmekben. Például a matematikusok egyáltalán nem úgy néznek ki, mint Matt Damon. Persze hamar rájöttem, hogy nekem nem erre kellett volna mennem, iszonyú száraz volt számomra. Sokkal jobban érdekelt például a rendezvényszervezés, ezért párhuzamosan be is iratkoztam a bölcsészkar kultúrmenedzser képző programjára, a természettudományi karon pedig átmentem a matematika tanári szakra. Ahogy megkaptam a diplomámat rendezvényszervezéssel kezdtem el foglalkozni. Ezen a területen hét évig dolgoztam fővárosi és állami cégeknél. Ezek után egy nemzetközi alapítványnál fejeztem be a rendezvényszervezői karrierem operatív igazgatóként, a Crescendo Nyári Akadémián, ahol négy évet voltam.
– Honnan jött neked a váltás gondolata?
– D.: A tanítás gondolata mindig is érdekelt, csak az nem izgatott, hogy matematikát tanítsak. Azt láttam, hogy egy része teljesen felesleges. Ahogy Halácsy Péter mondta, egy interjúban nemrég: Húsz éve keresi, hogy hol deriválhatna, de nem találja. A gyakorlati tanításon láttam már, hogy ezzel nekem nem szabad foglalkoznom, mert az oktató tanárom arcán olyan boldogság volt, amikor a diákok valamit megértettek, ami nekem soha nem lett volna.
Rendezvényszervezőként is egyre inkább rájöttem, hogy engem a munka természetének a megértése érdekelt igazán, a folyamatok javítása, nem pedig a multitasking. Ekkor váltottam a pozíciómból és mentem el operatív igazgatónak. Ott már az volt a cél, hogy úgy vezessem az alapítványt, hogy a leghatékonyabban érjük el a célunkat. Ez már jobban passzolt hozzám, de itt is egy idő után azon kezdtem gondolkodni, hogy engem a szervezetfejlesztés vagy a felnőttoktatás talán jobban érdekelne, de nem tudtam eldönteni, hogy pontosan melyik is.
Nagy hatással volt rám egy amerikai coach Bobb Biehl, aki azt a kérdést tette fel nekem egyszer, hogy nevezzem meg a három legnagyobb erősségemet. Arra is bíztatott, hogy a hozzám közel álló embereket is kérdezzem meg erről. Így is tettem és olyan dolgokat mondtak, amiket sejtettem, de így soha nem fogalmaztam meg magamnak. Azt mondták, hogy az egyik erősségem a sales. El tudok adni dolgokat, és lelkesíteni tudok másokat. A másik a kutatás, a probléma mély megértése.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi állna hozzám igazán közel. Később jöttem rá, amikor a GTD-vel találkoztam már, hogy engem a személyes hatékonyság növelése érdekelt igazán. A rendezvényszervezésben sem a rendezvények kulturális tartalma érdekelt feltétlenül, hanem a hatékony megszervezésük.
Csináltam sok tesztet is, hogy megismerjem magamat, a pozitív és negatív oldalamat is. Ahogy kitöltöttem ezeket a kérdőíveket, úgy körvonalazódott a következő lépés és ezzel együtt elért a váltás fájdalma is. Lezárni egy életszakaszt és elkezdeni egy újat sosem könnyű.
– Mennyi ideig tartott a váltás és az átmenet?
– D.: Körülbelül egy évig tartott. Amikor eldöntöttem, hogy váltani szeretnék. Akkor nem léptem rögtön, hanem gondolkodtam, sok mindenkivel beszéltem. Aztán azt vettem észre, hogy egyre rosszabbul érzem magam a pozíciómban. Egy külföldi konferencián egy személyes mentoring alkalmon feltettem egy kérdést a mentoromnak:
Maradjak ezen a kiszámítható helyen, két pici gyerekkel a biztos fizetés mellett, vagy vállaljam a totál ismeretlent, a kiszámíthatatlant, aminek lehet, hogy hatalmas bukás lesz a vége, de nagyon csábító és izgalmas?
Erre a mentorom azt válaszolta, hogy Domonkos én nem értem a kérdést? Te mit javasolnál valakinek, ha ezzel a kérdéssel fordulna hozzád, hogy menjen-e vagy maradjon?
Mire én gondolkodás nélkül rávágtam, hogy azonnal mondjon fel és menjen, csinálja az álmait!
Akkor min gondolkodsz?
Azon, hogy ez az én életem, ami nem játék és ebből csak egy van. Filmen szívesen megnézném ezt a történetet, de …..
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Rájöttem, hogy az egyetlen dolog, ami miatt nem váltok az a félelem. Ezzel kellett kezdeni valamit. Aztán a konkrét elhatározás úgy jött, hogy a Crescendo Nyári Akadémián egy zenés Istentiszteletet szerveztünk, aztán ott ültem és hívő keresztényként kértem, hogy az Isten mutasson utat. Konkrét kérdésre konkrét választ kaptam: mondjak fel! Aztán gondoltam, hogy erre még kellene nekem egy megerősítés és előrementem az asztalhoz ahol bibliai igeversek voltak és húztam egyet. Ez állt rajta: „Megparancsoltam, hogy ne félj!”
Másnap felmondtam.
Onnantól egy év telt el mire aláírtam a szerződést, hogy a GTD exkluzív franchise partnerei legyünk Magyarországon. Egy teljes évig viaskodtam, hogy tényleg így, franchise partnereként akarok-e a tréning üzletbe belevágni, mert ez nagyon nagy kezdeti befektetést jelentett. Aztán amivel meggyőztem magam az az volt, hogy bár nem voltam 100%-osan meggyőződve arról, hogy így akarom csinálni, viszont abban teljesen biztos voltam, hogy nem bírnám végig nézni, ha a GTD-t valaki más vinné sikerre.
– Milyen anyagi vonzatai voltak a váltásnak?
– D.: A pontos számokat nem mondhatom el, de amíg ez az üzlet elindult, abba a budapesti lakásunk árát bele kellett tenni. Ez azt jelenti, hogy nekünk „all in”-t kellett mondani erre, ami aztán az igazi erőt is adta. Az indulástól még egy év sem telt el és benne voltunk a Forbes magazinban. Én személyesen az igazi sikernek nem ezt tartom, hanem hogy ki mertem lépni az ismeretlenbe. Ez egy gondolkodásbeli változás eredménye volt. És az Istennek tényleg igaza volt. Nem szabad félni.
– Honnan értesültél a GTD módszertanról és miért pont ezt az utat választottad?
– D.: Minden munkahelyemen az egyetem után azt vártam, hogy majd szépen valaki elmagyarázza, hogy hogy is kell dolgozni. Erre hiába vártam, mert hét év után sem jött el ez a pillanat. Aztán rájöttem, hogy azért nem, mert valószínűleg ők sem tudják, hogyan kell. Jobb híján lementem a könyvesboltba, de ott sem találtam semmi használhatót. Végül egy nemzetközi konferencián ajánlott egy külföldi kollégám egy szoftvert és miután több ilyen „task management” megoldást megvizsgáltam rájöttem, hogy ugyanarra a megközelítésre épít mindegyik. Ez volt a Getting Things Done módszer. Felmentem a módszer honlapjára és rájöttem, hogy ezt kerestem eddig! Aztán elkezdtem bevezetni a saját életemre és jelentősen csökkent a stressz bennem és nőtt a kontroll érzése. Viszonylag hamar megfogalmazódott bennem, hogy ezt az üzenetet át kell adni az embereknek. Hogy nem vagyunk áldozatai ennek a felgyorsult világnak. Hogy lehet kezelni ezt a komplexitást, ami létrejött körülöttük.
Amikor elhatároztam, hogy ezzel akarok foglalkozni, akkor rájöttem, hogy ezt nem tanítják itthon, mint tréninget sehol. Egy-két cégnek a honlapján szerepelt és volt is, aki megpróbált valami tréningfélét összerakni belőle, nem sok sikerrel. A dilemmámat az okozta, hogy nem hittem el, hogy itt van ennyi tréning cég és senki nem látja, hogy erre hatalmas igény lenne. Arra gondoltam, hogy biztos én vagyok a túl lelkes fiatal vállalkozó, aki naiv és biztos azért lát ebben üzleti fantáziát.
A helyzetet árnyalta, hogy nem volt eladó a GTD franchise jog, mivel az egész franchise rendszer akkor volt a fejlesztés utolsó szakaszában. Így nagyon sokáig választ sem kaptam az érdeklődésemre. Végül David Allen twitter oldalán láttam, hogy bejelentette, hogy elindult az együttműködés a nemzetközi disztribútorral és azonnal írtam nekik egy levelet. Ebben azt sem rejtettem véka alá, hogy soha nem foglalkoztam tréningek tartásával, de a lelkesedésem valószínűleg meggyőzte őket, mert kaptam egy választ, hogy nagyon jókat írok, ilyen embert keresnek, beszélgessünk.
– Mikor mentél ki Amerikába?
– D.: 2014 nyarán, miután aláírtam a szerződést az exkluzív franchise jogra. Egy 1 hetes trénerképzőre mentem, de közben beiktattam egy start-up néző túrát is, így jutottam el az Evernote és az Asana irodába. Végül fél év előkészítő munka után 2015 januárjában indultak a tréningek.
– Mi volt számodra a legnehezebb az átállásban?
– D.: A gondolkodásbeli váltás, a félelem legyőzése. Hiába volt egy erős gimnázium, egy kiváló egyetem, utána meg vezetői tapasztalat a hátam mögött, amihez biztos családi háttér, támogató barátok, mentorok, coachok és némi mozgatható anyagi tőke is társult, még mindig azt éreztem, hogy ez így nem elég. De hát mi más kellhet még ahhoz, hogy elinduljon az ember? Ha én ezek után ennyire félelmetesnek látom a dolgot, akkor ki fog Magyarországon vállalkozni? Miután ezen átrágtam magam és úgymond beleugrottam a jeges vízbe, azaz felmondtam, onnantól már mentek az események előre.
– Mi motivált, hogy ezt végig csináld, és ne add fel?
– D.: Nagyon lelkes vagyok a módszertannal kapcsolatban és hiszek benne, hogy erre szüksége van az embereknek. E nélkül az ember elméjében olyan folyamatos pszichés terhelés van, ami az élete nagyon sok területére negatív hatással van. Hiszem, hogy a GTD rengeteg helyen fejt ki pozitív hatást. Az hajt, hogy ezt az üzenetet minél több emberhez eljuttassuk.
Ha az ember azt csinálja, amit az elhívásának érez, akkor nem fárad el.
Amikor belekezdtem a vállalkozásba, akkor többször előfordult, hogy 2-3 óra alvás után tartottam például egy üzleti reggelit. Hajtott a lelkesedés és nem voltam fáradt. Ezt hívom én úgy, hogy life work. Ennek a megtalálásában nagyon sokat tud segíteni például egy karrier coach.
– Neked is segített karrier coach?
– D. Nagyon sok emberrel beszéltem, többek között veled is Érdekes, hogy te már régen megmondtad, hogy nekem sales-el kellene foglalkoznom. Vicces, hogy mielőtt elkezdtem a Hamar Productivity Consultingot, azon aggódtam leginkább, hogy hogyan fogom eladni a tréninget. Most már látom, hogy ez az utolsó dolog, amin aggódnom kellett volna.
Nagyon sok tesztet töltöttem ki, az egyik például Bobb Biehl karrierváltás tesztje volt, ami szembesített azzal is, hogy mire kell előre felkészülni, mi lesz a karrierváltás ára például a szociális életemre, az egészségemre, a spirituális életemre vonatkozóan. Nyílván az ember tudja, hogy megterhelő lesz majd a váltás, de jó ezt tudatosítani, és konkrét válaszokat adni. Amikor egy évvel később visszaolvastam, jó volt látni, hogy 90%-ban pontos előrejelzést adtam. Tudtam például, hogy a szociális kapcsolataim ennek kárát fogják látni és ezt a párommal is át tudtam előre beszélni, fel voltam készülve rá.
– Milyen változást hozott a személyiségedben és az életedben a váltás?
– D. :Hihetetlen nagy önbizalmat és szabadságot adott, amit előtte soha nem éreztem. A bennem rejlő energiákat most a legjobban tudom kihasználni, mert van egy kis játékterem, hogy azzal foglalkozzam, amihez kedvem van. Ha egyik nap kreatív kedvemben vagyok, akkor a honlappal foglalkozom és azt élem ki, ha analitikus kedvemben vagyok, akkor kiszámolom, hogy hogyan tudunk 5%-al költséghatékonyabban tréninget szervezni.
A világon több ezer olyan szakma van, amit lehet szeretni, ha az ember rátalál arra, ami neki való és ezt egy olyan környezetben tudja csinálni, ahol értékelik a munkáját az ügyfelei vagy a főnökei.
Nekem magamnak is a GTD módszertan kellett ahhoz, hogy a vállalkozói lét komplexitását tudjam kezelni és a stressz szintem ne legyen magasabb, mint ami az egészséges munkavégzéshez kell. Itthon sokkal kisebb a vállalkozói kedv, mint Nyugat-Európában, ami részben annak tudható be, hogy egy olyan kultúrában élünk, ahol a bukásnak és a kudarcnak van egy nagyon negatív fenn hangja, miközben Amerikában a sikeres emberről úgy gondolkodnak, hogy eggyel többször próbálta meg, mint az, akinek nem sikerült.
– Kik voltak a támogatóid, akikre számíthattál a feleségeden kívül?
– D.: Édesapám, aki mindenben támogatta az ötletemet, néha még anyagilag is, annak ellenére, hogy ő nem egy vállalkozó típus. Mellettem volt két tanácsadó, az egyik az üzleti és marketing stratégia felépítésében segített, a másik pedig a termékesítésben. Benne vagyok egy mentorprogramban is, ahol van mentorom és én is mentorálok. És bátran merek kérdezni az ügyfeleimtől. Egy-egy nagyobb ötletem pedig mindig megvitatom két-három kulcs ügyfelemmel. Nagyon fontosnak tartom ezt a mentor szemléletet, mert mi sem természetesebb annál, hogy egy náladnál tapasztaltabb véleményét kikéred.
És rengeteg könyvet olvastam és olvasok most is. A HVG Könyvek, ami a GTD könyv új kiadásának a gazdája rengeteg értékes szakmai könyvet adott már ki és természetesen az összes meg is van, ha még nem is olvastam el mind. De sok külföldi szakkönyvet is olvasok, ami magyarul (még) nem jelent meg. Kedvenc szerzőim David Allen, Malcolm Gladwell és Bobb Biehl.
– Mit tanácsolnál azoknak, akik nem érzik jól magukat ott ahol vannak, szeretnének váltani, de vannak félelmeik?
– D.: Nagyon nehéz váltani egyedül. Egy döntést meghozni nehéz, viszont sokszor nem arra van szükség, hogy egyedül gondolkodjon valaki. Sok felől lehet és kell is segítséget kérni.
Először is az önismeretben kell előre jutni, hogy rájöjjön az ember, hogy mi a legnagyobb tehetsége, mire van teremtve. Ebben segíthetnek tesztek vagy szakemberek is.
El kell menni karrier coach-hoz és ki kell kérni a véleményét.
Olvasgatni kell blogokat, könyveket, cikkeket.
Meg kell kérdezni a közeli ismerősöket, hogy szerintük mi miben vagyunk jók, vagy, hogy milyen munkát tudnának nekünk elképzelni a jövőben.
Ha felteszed a megfelelő kérdést, akkor rád ugrik a válasz! Egy kérdést rengeteg módon fel lehet tenni.
- Ha bármilyen állást választhatnál, akkor mi lenne az?
- Ha minden tehetséged meglenne hozzá, mire vágynál?
- Ha minden pénzed meglenne a világon, akkor mit csinálnál?
- Ha három év lenne már csak az életedből, akkor mihez kezdenél?
A karrier coach pontosan abban tud segíteni, hogy feltárja azt a területet, ahol elakadás van. Ezáltal egyre inkább tisztul a kép, hogy hová is szeretne az ember pontosan eljutni.
– Mit tervezel a jövőre, el tudod magad képzelni életed végéig ezen a területen?
– D.: Jelen pillanatban azt érzem, hogy megtaláltam azt a munkát, amit életem végéig tudnék csinálni és ezért nagyon szerencsésnek érzem magamat. Ha egy magasabb perspektívából nézzük a dolgot, amit mindenkinek ajánlok, akkor azt látjuk a Bibliából, hogy két dolgot ígért csupán Isten: Hogy lesz mivel ruházkodni és hogy. lesz mit enni. Karrierálmok beteljesítéséről nem beszélt! Ha ez is megvan, akkor az extra ajándék. Meg kell becsülni.
– Mi a legnagyobb tanulság, amit levontál a személyes történetedből?
– D.: Azt, hogy a félelem rossz tanácsadó.
Domonkos története is egy példa arra, hogy önmagunk megismerése, a saját fejlődésünkre fordított idő és energia nem hiábavaló, mindig meghozza a gyümölcsét. Ha szembe nézünk a félelmeinkkel, hallgatunk az érzéseinkre és aktívan keressük a megoldást, rátalálhatunk a hivatásunkra. Hosszútávú célra találhatunk és energiaforrásra a a munka dimenziójában is.
Ha az érzéseid azt mondják, hogy nem vagy a helyeden, de azt nem tudod még, hogy merre és hogyan tovább, de készen állsz arra, hogy közelebb kerülj önmagad megismeréséhez és érzed magadban a vágyat a változtatásra, akkor vedd fel velem a kapcsolatot a [email protected] email címen.
Ha úgy érzed, hogy Doma története másoknak is lökést adhat, akkor oszd meg a posztot barátaiddal. Hasonló történetekre és inspirációkra lenne szükséged? Csatlakozz a közösséghez és kövesd a Career Coaching fbook oldalát: Patai Kriszti – CareerCoaching vagy olvasd a blogot http://thecareercoach.hu/blog/.
Patai Kriszti, Career Coach
www.pataikrisztina.com