IT vagy HR, azaz szenvedély vagy lojalitás?
Kedves, ifjú hölgy, humán területen. 3 éve dolgozik a munkaadójánál. Informatikát tanult az egyetemen, de a hiányzó nyelvvizsgája miatt még nem szerezte meg a diplomáját. Rendkívül hálás a cégnek, ahol felsőfokú tanulmányai vé
Kedves, ifjú hölgy, humán területen. 3 éve dolgozik a munkaadójánál. Informatikát tanult az egyetemen, de a hiányzó nyelvvizsgája miatt még nem szerezte meg a diplomáját. Rendkívül hálás a cégnek, ahol felsőfokú tanulmányai végeztével kapta jelenlegi HR-es állását.
- Ha most kellene választanod, akkor a HR vagy az informatika mellett döntenél? – kérdem tőle.
- Nagyon lojális vagyok a céghez, ezért mindenképpen maradnék. Ha mégis elkerülnék innen, akkor folytatnám az informatikát – válaszolja.
Ha én lennék a vezetőd, kedves, ifjú hölgy, akkor bármennyire is értékelném a HR-es munkádat, mindent megtennék annak érdekében, hogy minél előbb kipróbáld magad az informatikában.
S hogy miért? Mert hiszem, hogy a puszta tehetséged a humánban sosem kerekedik föléje az őszinte szenvedélyből táplálkozó tehetségnek az informatikában. S mert tudom, hogy a lojalitásba süppedve csak egy középszerű HR-es lehet belőled, hiszen mind jobbak lesznek nálad, akik hasonló tehetséggel, ám annál végtelenebb szenvedéllyel vetik bele magukat a rájuk mért hivatásba.
És mert azt is láttam, sőt többször át is éltem, hogy bármily lojális is voltam a céghez, előbb vagy utóbb, de mindig elérkezett az a pillanat, amikor rá kellett döbbennem, hogy a vállalat már nem érez irántam elkötelezettséget. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a cég soha senkinek sem ígér lojalitást. Ezt csak mi, naiv alkalmazottak várjuk tőle.)
Szóval, kedves, ifjú hölgy! Informatika vagy HR? Tied a választás! Tied a választás a szenvedély és a lojalitás között, és azt is Te döntöd el, hogy akarod-e egyáltalán e választást.