Szabad egy táncra? – avagy a szenvedélyes coaching módszertana
A Coaching Határok Nélkül 4. évadának első előadója John Leary-Loyce nemzetközileg elismert coach és Gestalt terapeuta a coaching világába kalauzolta el a résztvevőket az egyik legszenvedélyesebb és legmagávalragadóbb táncon, a tan
A Coaching Határok Nélkül 4. évadának első előadója John Leary-Loyce nemzetközileg elismert coach és Gestalt terapeuta a coaching világába kalauzolta el a résztvevőket az egyik legszenvedélyesebb és legmagávalragadóbb táncon, a tangón keresztül.
Lényegében mi is a tánc? A tánc a vezetés és követés művészete. Mondhatnánk, hogy ez a coaching nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy a coach vezet a kereteket megadva és betertva, betartatva a coachee pedig követi, de ennél sokkal többről van szó: benne van a kreativitás, a kiszámíthatatlanság izgalma is. Hiszen az egész nem egyenlő a részek összességével. Az egészben ott vannak, a néha szinte észrevehetetlen, finom összekapcsoló elemek, amitől teljessé és harmónikussá válik a kép.
Vezetni, vagy követni? Ez a workshop után inkább azt mondanám, hogy vezetni és követni egyszerre. Miért is kellene a kettőnek élesen elválni egymástól?! Csak az lehet igazán eredményes vezető, aki azt is tudja, hogy hogyan kell követni. Aki érzi a partnere vagy partnerei rezdüléseit, észreveszi a kimondatlan visszajelzéseket is és képes reagálni rájuk. Néha pedig csak meg kell állni és csak figyelni. Még az is előfordulhat, hogy a lassítás vezet majd gyorsabb eredményhez, mert figyelem magam, és figyelem a környezetem, így képes vagyok reagálni akkor és ott az itt és most-ban. Az egymásra hangolódás nem azt jelenti, hogy meg- vagy elvárom, hogy rámhangolódjanak. Mindkét félnek bele kell tennie a maga ritmusát, egyéniségét. Nem görcsösen, megfeszített akarattal. Kényelmesen, de mégis igazodva a másikhoz. Ugyanez történik tánc közben is. Vezetek és engedem, hogy vezessenek. De nem mindegy, hogy kinek és hogyan. Összhangot kell teremteni a felek között, melyhez szükség van a kapcsolódásra, mint ahogy a visszavonulásra is. Ha nem töltünk elég időt, vagy éppen túl sokat vagyunk egy kapcsolatban, az egyformán káros lehet. Akkor jó és lendületes az egész, ha van egy sajátos lüktetése átitatva egyfajta kreatív feszültséggel, amitől az egész mozgalmassá, sőt izgalmassá és energikussá válik.
Nincs ez másként a táncban sem. Néha vissza kell vonulnunk, várni, figyelni a másikat, önmagunkat, forogni és forgatni, jó irányba terelni, rögtönözni és elkapni, ha kell. Ugye nem is olyan egyszerű? De éppen ettől olyan jó, mert ez maga az élet és maga a tánc.
Na és akkor most próbáljuk el mindezt zenére!
Mutatom a videót, hogy hogyan csináltuk.
https://www.youtube.com/watch?v=2bU5QHIt06o
Szőke Szilvia coach gyakornok