AoEC-CHN coachképzés margójára
4 hónappal ezelőtt indult az első budapesti AoEC (Academy of Executive Coaching) képzés a CHN szárnyai alatt. És most pár napja a sikeres vizsgákkal befejeződött.
A márciusban kötött tanulmányi szerződésünk július 24.-én
4 hónappal ezelőtt indult az első budapesti AoEC (Academy of Executive Coaching) képzés a CHN szárnyai alatt. És most pár napja a sikeres vizsgákkal befejeződött.
A márciusban kötött tanulmányi szerződésünk július 24.-én véget ért, és ezentúl csak a közös továbbtanulási vágyunk fog összetartani minket. A júniusi utolsó kétnapos képzési modul végén, a napvégi záró körben mindenki elmondta, hogy az addig lezárult 3 hónap alatt mennyit fejlődött, változott és mélyült emberként és tanult coach szakemberként. Ezt mondani se kellett hisz láttuk, együtt éltük meg. De, amikor láttam, akkor is nehezen gondoltam volna az induláskor március elején, hogy mindez lehetséges ennyi idő alatt. Most júliusban, a júniusi utolsó tanulási nap után 5 héttel, látva a szuper szakmai prezentációkat, egyedi coaching modelleket és elemezve a vizsga coaching üléseket büszke vagyok, hogy tanárként én is hozzájárulhattam ehhez.
Hogyan lesz valaki coach 4 hónap alatt? Lett és lehet! És nem akármilyen coach! Mennyi minden változott! Jó volt látni, a coachingok alatt, ahogy háttérbe szorul a tanácsadás, a “megmondom én, hogy mit csinálj”,a “véleményt megfogalmazó finom ítélkezés”, a kérdés köntösbe rejtett sugalmazás….. Megtanultunk úgy figyelni a másikra, hogy az összhangot és kapcsolódást eredményezzen. Coachként adtuk a teret, a titoktartáson túl az odafigyelésen alapuló biztonságos teret, tartottuk a csöndet, bizalmat szavaztunk, mert tudtuk, hogy éppen az ügyfélt alakító kollégánk majd képes lesz kigondolni és ki is fogja gondolni saját maga, a saját maga számára legmegfelelőbb megoldást és nekem coachként “csak” jelen kell lennem, kérdeznem és tükröt tartanom, összefoglalnom és átfogalmaznom … És sokszor adogattuk a zsebkendős dobozt körbe, mert olyan emberi mélységek jöttek elő, amik nélkül hiszem, hogy üres az emberi lét. Coachként megtanultunk az érzelmek nyelvén beszélni és a tettek szintjén feladatokat szabni – természetesen csak egyetértésben az ügyféllel -. Megismertünk és megtanultunk használni coaching modelleket és felfedeztük a mögöttük meghúzódó filozófiát, alaptéziseket. Kipróbáltunk coaching technikákat és eszközöket. Amiket délelőtt tanultunk, azokat délután alkalmaztuk és közben végig teszteltük magunkat: Nekem melyik fekszik jobban, melyik áll hozzám közelebb? Hisz a program végére az volt a cél, az volt a vizsga feladat – többek között -, hogy alkosd meg a saját coaching modelled, ami hozzád közel áll, ami a személyiségeddel, tudásoddal, szakmai és élettapasztalatoddal összhangban van. Amit képviselsz coachként és, amiért kiállsz emberként. Ez egyedülálló AoEC sajátosság, hogy minden végzett coach magával visz egy saját coaching modellt, ami az ő coach lenyomata. Ezt mutatja be a vizsgán.
Ehhez persze kellett az elméleti tudás, hogy milyen irányzatok vannak coachingban, mik a legnépszerűbbek és milyen helyzetekre valók. Ezeket mind megtanítottuk a résztvevőknek. Ezeken túl meg nem volt más „csak” gyakorlás és gyakorlás és megint csak sok-sok gyakorlás. A modulok közt volt kiscsoportban egymás közt tapasztalatcsere, volt Turai Léda MCC coach-csal skype konzultáció és ültünk többször is nálam a teraszon átbeszélve, megbeszélve mindazt, ami fontos, ami számít, ami felgyűlt a coachingok alatt. És persze mindig volt eset, amit a modulok alatt coachinggal ki lehetett bontani. Ne hidd el, ha valaki azt mondja Neked, hogy nincs témája. Téma mindig van! Személyenként egy ilyen két napos képzés alatt minimum 2 esetet kellett behozni. És jöttek az esetek és a témák, ezek mentén a meglátások, a felismerések, az elgondolkodtató nagy csendek és persze a könnyek is…. A coach munkáját pedig a megfigyelők folyamatos visszajelzései kísérték. Több irányból is. Jó volt! Milyen jó volt nyíltan kommunikálni, a visszajelzésekből pedig tanulni, meghallani, hogy mennyi szemszög létezik egy adott helyzetről és elfogadni mind, hisz mindegyiknek megvan a maga igazsága. Ezek a napok alatt könnyű volt meghallgatni és megfogadni a másik véleményét, mert mindannyian tudtuk és hittük, hogy jót akar, egyedül csak a jószándék vezérli. Ebben a körben minden szó fejlesztő szándékkal hangzott el.
Jó volt csak magunkkal foglalkozni, magunkat ügyfélként megtapasztalni, coachként megismerni, lelkünkben mélyre leásni, önismeretben gazdagodni.
Így ismertük meg magunkat; hogy “ki vagyok én valójában”, és gyarapodtunk coach szakmai tudással egyidejűleg Mind ezt annak érdekében, hogy ügyfeleinket professzionális coach támogatásunkkal jobban szolgáljuk, környezetünkhöz, családunkhoz együttérzéssel eltelve kapcsolódjuk és egyszerűen csak jobb emberek lehessünk.
És képzett coachként, a program szervezőjeként, John Leary-Joyce mellett társ trénerként miért írom mindezt többes számban?
Mert egy ilyen 4 hónap mindenkire hatással van függetlenül attól, hogy milyen minőségben van jelen. Ha jelen van, akkor fejlődik, ad és kap sokat, de azt folyamatosan. Hisz kölcsönösen egymástól tanultunk, közösen alkottunk, egyénileg alakultunk.
A 4 hónap nem múlt el nyomtalanul. Köszönöm mindenkinek.
De nem búcsúzunk csak nyaralni megyünk egy kicsit és szeptemberben újra találkozunk a CHN programjain, amikor indul a CHN 4. évad, mert a tanulásunk nem áll meg, nem állhat meg, csak mostantól egy magasabb szinten folytatódik.
Von Bartheldné Ábri Judit PCC executive coach és kommunikációs tanácsadó www.coachinghataroknelkul.hu
+36 30 942 2419 +36 70 772 2419