(Egyen)Súlyproblémákkal küzdőknek!
Hol van az a pont, amikor mindenképp felállsz az íróasztal mellől és elindulsz haza? Meddig lehet elmenni a karrierépítésben, hogy ne váljék a családi élet rovására. Lehet- e egyáltalán gyerekek mellett előrelépni a ranglétrán, v
Hol van az a pont, amikor mindenképp felállsz az íróasztal mellől és elindulsz haza? Meddig lehet elmenni a karrierépítésben, hogy ne váljék a családi élet rovására. Lehet- e egyáltalán gyerekek mellett előrelépni a ranglétrán, vagy muszáj a "biztos megélhetést" választani? Rengeteg kérdés, még több válaszlehetőség. Ma a munka és magánélet közötti egyensúly megtartásáról beszélgetünk.
Ez a határterület, ahol munkám során összefonódik life és business coaching. Ahol egyszerűen nem lehet a magánélet átbeszélése nélkül tovább haladni egy üzleti coaching alkalmával sem.
Leggyakrabban nem ez a kiinduló probléma, megoldandó feladat, amivel felkeresnek egy coachot. Ez a terület általában csak úgy "kibukik", előkerül az ülések során. Mégsem kezelném mellékes témaként, hiszen ha magánéletünk és munkánk nincsen normális, mindenki számára elfogadható egyensúlyban, annak komoly következményei lehetnek mindkét oldalról. Mire gondolok?
Ha a család felé billen a mérleg:
A munkáltatód nehezményezheti, hogy pontban 5 órakor eldobod a tollat és ha a tető szakad is épp a cégre, te indulsz haza. Általában, normál vállalati kultúrával rendelkező cégeknél figyelembe veszik, hogy a munkavállalók elsősorban családapák/anyák, de elvárnak némi lojalitást maguk felé is.
Ha tényleg nagyon fontos ügyről van szó, szívesen veszik a túlórát, esetleges otthonról való hétvégi e-mail váltást. Ez persze nem feltétlenül szabályos, de ha csak elvétve, tényleg sürgős ügyekben élnek ezzel a kéréssel, akkor úgy gondolom, el kell, hogy fogadjuk. Már ha karriert akarunk építeni hosszú távon.
Megjegyzem, az esetek 90%- ban nem erre felé billen a mérleg nyelve. (Legalábbis erre nem szoktak panaszkodni az ügyfelek!)
Ha a munkáltatónak túl nagyok az elvárásai:
Ez már sokak számára ismerős lehet. Túlóra, éjszakákig nyúló meetingek, hétvégi csapatépítés, egymást érő külföldi konferenciák. A rendesen kivett szabadság alatt is folyton csöng a telefon (kikapcsolni ugye nem szabad) és áradnak az e-mailek, amire elvárt, hogy legalább 2 óránként ránézz.
Amíg az ember nagy karrierépítési lázban ég, még egyedülálló, addig szívesen, sőt akár örömmel tesz eleget ezeknek a kéréseknek, de amint családot alapít valaki, a prioritás megváltozik ,ezek az elvárások egyszerre nyomasztóbbak lesznek.
Amikor a munka- magánélet egyensúly erősebben kibillen a munka irányába és tartósan ott is marad, akár fizikai tüneteket is észlelhetünk magunkon.
Tipikus tünetei a túlterheltségnek a fejfájás, szédülés, légszomj, magas vérnyomás, izzadás, hajhullás, fejbőr korpásodása, hízás/ fogyás, álmatlanság, gyomorfájás, és még sorolhatnám.
Képzeljünk el egy fiatal férfit. Egy apát, akinek kis gyermekei vannak otthon, karrierje már beindult, de rengeteg az elvárás, amiknek egyre nehezebben felel meg. Nem csak a munkáltató felől érkezik ilyenkor a nyomás, hanem a család felől is. A feleség számon kéri, sok a vita, a gyerekeknek hiányzik, kimarad a családi életből, emiatt állandó lelkiismeret furdalása van.
Szándékosan nem nőt és anyát említettem, mert a munkába visszatért nők helyzetéről külön cikket lehetne írni, annyira összetett. A hagyományos családi szerepek elvesztése, a kényszerhelyzet, az önmegvalósítás vágya. Ezekről mind szót kellene ejteni itt. (Egy következő írásomban kitérek majd erre is ígérem)
De most maradjuk az említett férfias példánál. Nehogy egy pillanatig is azt gondoljuk, hogy egyszerű a helyzetük. Hány területen is kell helytállniuk:
- családapa (elviszi a srácokat a délutáni edzésre, játszik, tanul velük, ismeri a mindennapjaikat)
- férj (beszélget, szórakozni jár a feleségével, kedves, megértő, figyelmes, nem felejti el az évfordulókat, besegít a házimunkában)
- családfenntartó ( jól keres, biztosítja családjának a lakást, kocsit, különórákat, hosszú hétvégéket)
- férfi (sportol, haverokkal tartja a kapcsolatot, oltalmazza és biztonságot nyújt családjának)
- karrierista (egyre feljebb menetel a ranglétrán, kapcsolatokat szerez, elismert lesz, továbbképzi magát, fejvadászok keresik meg jobbnál jobb lehetőségekkel)
- alkalmazott (jól teljesít,rátermett, innovatív, szolgálatkész, kollégákkal, főnökkel jó viszonyt ápol)
Ennél még több kategóriát is fel lehetne sorolni, de most nem célunk ez. Már így is látszik, hány szerepnek kell megfelelnie egyetlen egy embernek. Amikor az idő kevés, mert az egyik szerep betöltéséhez több időre van szükség, akkor azt az időt értelemszerűen a többi szereptől kell elvenni.
Hogyan segíthetsz ezen a helyzeten?
1. Átvilágítod a folyamatokat!
Megnézed, melyik munkafolyamat veszi el a legtöbb időt, megpróbálsz hatékonyabban dolgozni. Próbálsz olyan kis réseket keresni, ahová még betehető egy kis plusz feladat, hogy azt ne a hétvégén kelljen elvégezned. Ha mindenképp több a munka, mint ami a napodba belefér, akkor próbálj korábban hazaérni, kicsit a családdal lenni és este,mikor már alszanak, akkor befejezni, amivel elmaradtál.
2. Megszervezed a szabad idődet!
Ha kevés időt töltesz a családdal, akkor azt legalább töltsd hasznosan. Itt nem feltétlenül múzeumlátogatásra gondolok. Olyannal foglalatoskodjatok, ami a családtagoknak kikapcsolódást nyújt. Ha gyermeked még kicsi, a leghasznosabb időtöltés az lehet, ha csak összebújtok egy mesekönyvvel, bunkert építetek, birkóztok. A lényeg, hogy a mikor velük vagy, CSAK rájuk figyelj.
3. Segítséget kérsz!
Ha nem boldogulsz és ez az elviselhetetlen helyzet több, mint átmeneti, akkor mindenképp kérj segítséget. Segíthet egy coach, beszélhetsz a problémádról a főnököddel, a lényeg, hogy ne hagyd hogy ez a helyzet állandósuljon. Tapasztalatok szerint, ha egy munkahely teljesen összeegyeztethetetlen a családdal, az nem fog működni. Sokan erre csak akkor jönnek rá, amikor egyik reggel kint találják a bőröndjüket az ajtó előtt.
Remélem Te megtaláltad már az egyensúlyt! Sok sikert!
Olvass bele hamarosan megjelenő Önismereti tréningünk tartalmába!