Kommunikálni coach fejjel
Számomra ez egy másik tudatossági szintet jelent.
Köszönet azoknak a meghívásoknak, amiket ezekben a hetekben több helyről is kapok, hogy beszéljek a szakmámról és szenvedélyemről a coachingról, van lehetőségem újra gondolni és m
Számomra ez egy másik tudatossági szintet jelent. Köszönet azoknak a meghívásoknak, amiket ezekben a hetekben több helyről is kapok, hogy beszéljek a szakmámról és szenvedélyemről a coachingról, van lehetőségem újra gondolni és megfogalmazni és persze alkalmazni mindazokat a kommunikációs szabályokat, amiket korábban ügyfeleimnek még tanácsadóként tanítottam felkészítve őket egy-egy média szereplésre vagy előadásra. Most rajtam a sor, hogy éljek velük - tudatosan, ahogy egy coachhoz illik. Nézzük mit nem szabad! Csak 5 hiba - nem sok -, amit kerüljünk:
- Improvizálás - itt arra gondolok, hogy összeszedett tematika vagy gondolatmenet nélkül menni előadást tartani. Hisz már mindent tudunk a témáról - gondolhatjuk, mivel nap mint nap ezzel foglalkozunk… Ez nem elég. Pontosan meg kell terveznünk, hogy miről szeretnénk mit mondani, milyen sorrendben és terjedelemben. Sokszor pont azért kell megtervezni, mert túl sokat tudunk, és azt kell figyelembe venni és rendszerezni, ami releváns az adott közönségnek.
- Csak beszélünk és nem figyelünk. Más szóval, mondjuk a magunkét, anélkül, hogy figyelnénk a hallgatóságra. Itt nem arra gondolok, hogy nem figyelünk az esetleges kérdésekre hisz gondolom, azt mindenki tudja, de vajon figyelünk-e a közönség rezdüléseire? Észrevesszük-e ha unják, mert nem szorosan a témához tartozó, amit mondunk, vagy már tudják, amiről beszélünk és ezért egy magasabb szintre kellene lépnünk? Vagy éppen a tudásunk egy másik szegletét kellene elővennünk, mert más típusú közönség jött el…? Fontos észrevennünk, és keresnünk tudatosan a visszajelzéseket, mint egy mosoly, egy bólintás, egy kérdő vagy épp egy elkalandozó tekintet. Sokat elárulnak. Hasznos lenne figyelnünk és észrevenni, ami körülöttünk zajlik, amíg beszélünk visszajelzésként elfogadni és lefordítani mindent, ami észlelhető és előadásunkat eszerint alakítani rugalmasan. Interaktivitás minden szinten, még a ki nem mondottak szinjtén is. Szereplésünknek és hírnevünknek biztos jót tenne.
- Kicsúszunk az időből. Ugye ezt nem kell magyarázni? Annak ellenére, hogy ez milyen egyszerűnek és egyértelműnek tűnik még is mennyien és milyen gyakran vétünk ellene. Tiszteletlenség a közönséggel, tiszteletlenség az utánunk szólókkal és persze a szervezőkkel. Magunkat szétszórtnak mutatjuk be, mint, aki nem készült fel és nem olvasta a programot. Pedig mi pont azt akarjuk mutatni, hogy mennyi mindent tudunk, hisz abba sem tudjuk hagyni! Nem tartjuk ezt a szabályt elég fontosnak talán azért hágjuk át. Hisz annyian vétenek ellene, miért pont mi tartsuk be?! Pedig milyen fontos! Előttünk járó rossz példák ne legyenek követendők!
- Arrogáns viselkedés. Nálam ez a veszély nem leselkedik, és talán általánosságban is mondható, hogy ezzel találkozunk a legkevesebbet. Ez jó. Ha előfordulna, akkor az úgy mutatkozna meg, hogy az előadó lekezeli a közönséget, mert azt hiszi, hogy ő mindent tud. A kérdésekre nem a megfelelő tisztelettel reagál, a felvetett véleményekre nem fordít figyelmet.
És, amire még figyelnünk kell: 5. A testbeszéd: az összhang aközött, amit mondunk és, ahogy mondjuk. A gesztusaink, hanghordozásunk, hangsúlyozásunk és az energia szintünk - amit lelkesedésünk jelenít meg - mind ide tartoznak. Amikor felkészülünk fontos és hasznos ezeket is végig gondolni és tudatosan figyelni rájuk. Fontos, hogy figyeljünk rá, de csak olyan mértékben gyakoroljuk, hogy az ne legyen test idegen.
Von Bartheldné Ábri Judit PCC executive coach és kommunikációs tanácsadó www.coachinghataroknelkul.hu
+36 30 942 2419 +36 70 772 2419