Neked könnyű! Téged ismernek!
Néha fájdalmas felismerés vezet ahhoz, hogy meglássuk hibáinkat. S a fájdalom kell ahhoz, hogy igazán változtassunk. Hogy ne fájjon.
Megkeseredett ember. Kiborították a bölcsőből. Sok év után elvesztette kényelmes vezetői pozícióját egy neves cégnél.
Coachként kért tőlem segítséget. Addig már eljutott ugyanis agyban, hogy a megkeseredettségből tovább kell lépnie. Attól még nem lesz új munkája. Meg is kellene élnie valamiből. A végkielégítés elfogy ugyanis egyszer. S a családjának is meg szeretné mutatni, hogy minden helyzetből fel lehet állni.
- “Mit szeretnél tőlem? Miért jöttél hozzám?
- Nem is tudom. Kétségbeestem. Eltelt négy hónap azóta, mióta lapátra kerültem. Megírtam az önéletrajzomat, próbáltam különböző vezetői pozíciókra elküldeni, de nem is értesítenek.
- Kapcsolataiddal, ismerőseiddel nem próbálkoztál?
- Nem nagyon vannak kapcsolataim. Évekig befelé éltem a cégnek. Az ott végzett tevékenységem jelentette a sikert számomra. Ott jól ismertek. De közben elhaltak a külső kapcsolatok. Nem is nagyon volt rá igényem. Nem volt rá szükségem. Azt hittem elég, amit a cégért teszek. Hogy nekem elegendő az, ha felkelek, s bemegyek dolgozni a biztos munkahelyemre. Erre most itt vagyok…
- Most miért sírsz?
- Azt hittem, hogy elég, ha jól dolgozom, ha jó főnök vagyok. Tudom, hogy jól dolgoztam. De mégsem volt elég. Engem mindenki ismert a cégnél. Tudták, hogy mit tettem le az asztalra. Hogy jó vezető vagyok. De úgy tűnik, hogy ezt a cégen kívül sehol sem tudják. Különben behívnának legalább állásinterjúra.
- Úgy tűnik, hogy nem tudják?
- Hát valójában nem sokat tettem érte, hogy tudják. De neked könnyű! Téged ismernek! Rólad tudják, hogy mire vagy képes. Ha engem is jobban ismernének, akkor talán könnyebb helyzetem lenne most álláskeresőként. Vagy az is lehet, hogy el sem jutottam volna ide, mert már korábban levadásztak volna más céghez a fejvadászok…
- Szerinted az ismertség magától jön? Te mit tettél érte?"
Hosszas hallgatás a válasz, mielőtt megszólal:
- “Ez fájt!”
Néha fájdalmas felismerések vezetnek csak el ahhoz, hogy meglássuk hibáinkat, a történtek okát. S a fájdalom szükséges lehet ahhoz is, hogy igazán változtassunk. Hogy ne fájjon.
No persze nem sokan szeretik a fájdalmas szembesítéseket. Ezt a videót (http://youtu.be/4HY61mV_3xo) sem sokan fogják szeretni. Mint ahogy ezt a kérdést sem:
Fáj-e eléggé, hogy változtass?