Túlképzett, 45 feletti, gyakorlat nélküli pályakezdő – velük mi lesz?
A témajavaslatot és ezt a linket egy olvasóm küldte nemrég. A linkelt cikk szépen összegyűjtötte az álláskeresők legégetőbb kérdéseit, át is vette minden komolyabb portál. Választ viszont nem adott a felvetett problémákra, ahogy
A témajavaslatot és ezt a linket egy olvasóm küldte nemrég. A linkelt cikk szépen összegyűjtötte az álláskeresők legégetőbb kérdéseit, át is vette minden komolyabb portál. Választ viszont nem adott a felvetett problémákra, ahogy ez oly’ gyakran megesik ilyen cikkek esetén. Kétségbeesett lépések álláskeresőktől, mint letagadott diploma, letagadott család, életkori problémák. Jó, hogy erről cikkezünk, de megoldást is kellene rájuk adni. A legnagyobb baj, hogy a cikk addig jut, hogy az álláskeresők trükkökre kíváncsiak, el akarják rejteni a szerintük hátrányos tulajdonságukat. Néha ez a megoldás, de azért vannak más lehetőségek is.
Túlképzettség
Az én univerzumomban túlképzettség miatt jelentkezőt nem utasítanak el, mert nem látszik az álláspályázatán, hogy túlképzett. Mert az önéletrajzot mindig az álláshirdetésben megadott igényekre kell szabni! Az önéletrajzból maradjon ki a diploma, ha azt nem kérik, és képzettségénél alacsonyabb szintű munkára pályázik a jelölt. A munkáltató kapja azt egy álláspályázatban, állásinterjún, amit kért. Így ugyan egy alacsonyabb képzettséget igénylő álláshoz, de legalább bevételhez juthat a jelölt, ez tehát megoldás. Félmegoldás.
Innentől két út áll a jelölt előtt: vagy az így szerzett munka mellett keres állást a diplomájának megfelelő szinten, vagy a cégen belül kezdi el magát menedzselni. Ez főleg nagy cégeknél sikerülhet, ahol van előrelépési lehetőség, vagy a cégben rejtett fejlődési potenciál. Gyakorlati példám erre egy raktári munkás, akiről kiderült, hogy a termékekhez nem csak a dobozolás szintjén ért… Letöltötte a próbaidőt, majd a cég tulajdonosával beszélt arról, hogy mi lenne, ha e termékekkel online is kereskedne a cég? Letett hozzá egy jól kidolgozott üzleti tervet is, ha már közgazdásszá minősítette az egyik diplomája. Cégtulaj meggyőzve, csinálhatott egy üzletágat belőle, ami azóta is sikeres. Persze, őt is megpróbálták akadályozni, mondták a kollégák, hogy a cégtulajhoz nem lehet csakúgy bemenni, meg pont egy raktári munkás a koszos ruhájában, hát mit képzel? Azt képzelte, hogy tud a cégnek értéket teremteni, és meg is tudja mutatni, hogyan. Neki lett igaza.
Van 3. lehetőség is, de ezt senkinek sem ajánlom: ha az elhelyezkedésével jelöltünk beleragad abba a pozícióba, amit a letagadott diplomával szerzett, abból jó nem fog kisülni.
Letagadott gyermek
Ezzel nem értek egyet. Senki sem várja el, hogy a jelöltnek ne legyen családja. Egy gyermekesnek meg kell tudnia mutatni, hogy a gyermek nem akadályozza a munkája elvégzésében. Pl. tud otthonról is dolgozni, ha úgy alakul, vagy éppen rá tudja bízni másra a beteg gyermek ellátását. Ha erre rákérdeznek állásinterjún, a legjobb válasz, hogy „családon belül megoldom”.
Pályakezdő gyakorlat nélkül
Az egyik legkeményebb küzdelmem a pályakezdő jelöltekkel, hogy elfelejtsék végre a „nincs gyakorlatom” siránkozást. Ezernyi kérdésem után csak eljutunk oda mindegyikükkel, hogy mi köti őket ahhoz a szakterülethez, amit 3-4-5 éven keresztül tanultak a főiskolán/egyetemen. Az nem létezik, hogy csak a tankönyvekben látta a szakmát. Szakmai gyakorlatot biztos végzett, azt már be is lehet írni, részletesen. Többnyire kiderül, hogy jaaa, hát nyári munkában is dolgozott kicsit a szakma közelében, látott ilyenolyan eszközöket, elvégzett ilyenolyan feladatokat és tulajdonképpen abban nőtt fel, mert már a szülei is ezzel foglalkoztak. Ez mind gyakorlatnak minősül…
Bejelentetlen munka
A leendő munkáltatódnak semmi köze hozzá, hogy előzőleg milyen jogi keretek közt (vagy azok nélkül) alkalmaztak – sőt, nem is érdekli. A munkavégzésben szerzett tapasztalat érdekli. Mit dolgoztál, milyen eszközökkel, hogyan, mit tanultál ott, kikkel álltál kapcsolatban stb. Az nem, hogy milyen munkaszerződésed volt, ha egyáltalán volt. Állásinterjún sem kell erről beszélni, ha referenciát kérnek, akkor is el lehet mondani, hogy XY volt a főnököd, közvetlen kollégád, keressék őt. Tőle megint nem a volt munkaszerződésed létét/nemlétét fogják kérdezni.
Hosszútávú munkanélküliség
Mint már említettem, a munkanélküliség nem egy szégyenteljes állapot, hanem egy makrogazdasági törvényszerűség, ami együttjár a gazdaságunk szerkezetével. Így aztán titkolni sem kell feltétlenül. A tartós munkanélküliség legfőbb hátránya a leendő munkáltató szemében az, hogy a keresett témában nem aktív a jelölt. Ezt úgy lehet ellensúlyozni, hogy már a motivációs levélbe is beírod, lépést tartasz a szakmával, folyamatosan tanulsz, olvasol a témában. A CV réseit lehet kitölteni, elfedni, de néha az őszinteség segít: ha beírod, hogy a munkanélküli időszakod alatt is csináltál valamit, az is jó lesz. Ha ezt mégsem tartod jó ötletnek, és titkolnád munkanélküli státuszod, a mostanában divattá válni készülő önéletrajz-forma lesz a megoldás: ebben nem kronológiai sorrendben, dátumokkal sorolod fel a munkahelyeket, hanem szakmai témák, beosztások mentén írod le, mihez is értesz valójában, miben vannak tapasztaltaid, esetleg hány év tapasztalatod van. Egy másik fejezetben pedig felsorolod egymás alatt a munkahelyeidet. Ezzel a rések problémáját meg is oldottad.
A munkanélküliek legnagyobb előnye, hogy azonnal munkába tudnak állni. Ezenfelül az állam is támogatja az elhelyezkedésüket járulékkedvezmények formájában. Ezeket is érdemes megemlíteni a motlevélben.
Végezetül van egyes fejekben olyan kényszerképzet, hogy a munkanélküli azért munkanélküli, mert lusta dolgozni. Velük nincs dolgunk, az empátia nem tanítható.
Életkor
Az életkor jelentőségét az álláskeresők sokkal jobban eldramatizálják, mint amennyire valójában aggódni kellene miatta. Sajnos kényelmes elhinni, hogy nincs mit tenni, elmúlt x éves, emiatt nem lesz állása. Sőt, egymást hergelik az álláskeresők e témában, sok kárt okozva saját maguknak. Valójában bármelyik korosztályról meg lehet magyarázni, miért nem felel meg egy adott feladatra, és az ellenkezőjét is. Pedig az életkor olyan tulajdonság, ami a munkáltatónak önmagában se nem érték, se nem hátrány. Ráadásul amíg egy 45 éves munkavállalónak biztosan van 20 éve a nyugdíjig, egy cég sem tudja, hol lesz 20 év múlva.
Az életkor alapú diszkrimináció leginkább rossz tapasztalatokon alapul. Ezerszer olvashatunk fórumokon, blogkommentekben a „huszonéves HR-es”-ekről mindenfajta pejoratív kontextusban, nyilvánvalóan nem huszonévesektől. Ha a "huszonéves HR-es" azt tapasztalja, hogy az 50 éves jelölt nem találja meg vele a hangot, akkor abból nem lesz állás. Ha az 50 éves úgy lép fel egy szakmai állásinterjún, hogy ő aztán mindent nagyon tud, mert sokéves tapasztalat stb., az lehet, hogy a 35 éves vezetőnek sok lesz, és inkább keres egy jól irányítható 30 éves jelöltet, minthogy felvállalja az állandó konfliktust.
A megoldás itt két részből áll: először is soha ne írjon senki születési évet az önéletrajzába, lehetőleg más dátumot se nagyon. Másodszor, ha már eljutott állásinterjúra, akkor az interjúztató féllel lesz szíves a megfelelő hangnemet megtalálni – annak életkorától függetlenül –, mert nem csak a saját, de a teljes korosztálya esélyeit is rombolhatja, ha ez nem sikerül.
Továbbképzés, de merre?
A pályaelhagyók kérdéseire a szakemberek egyöntetű válasza, hogy interneten érdemes utánajárni a legkeresettebb szakmáknak és ez alapján kell tovább képezni magukat. – írja a cikk.
A cikk vagy elnagyolt, vagy tényleg ezt tanácsolták a „szakemberek”, mindkét esetben rossz utat mutatnak. Mert egyáltalán nem biztos, hogy a legkeresettebb szakmában kell továbbképeznünk magunkat. Hiába derül ki egy szakmáról, hogy az lenne a legkeresettebb, az akkor sem való mindenkinek, nem is érdemes mindenkinek azt tanulnia. Ráadásul ami most keresett, egyáltalán nem biztos, hogy 3 év múlva is keresett lesz, és egy OKJ-s tanfolyam általában 2 év… Sőt, Magyarországon belül régiós szinten is változó, milyen szakemberre van igény.
Az egyéni érdeklődési területek mentén, a régiós igények figyelembevételével kell megkeresni, mivel tudna boldogulni az adott egyén munkaerőpiacon. Egy cukrászból nem feltétlenül kell CNC esztergályost képezni, és ugyan nagy a kereslet ápolókra is, elhivatottság nélkül hiába képezi magát annak bárki. Sem ő, sem a később keze közé került betegek nem járnak jól – így aztán a társadalom egésze sem.
----
A legfontosabb tanulság, hogy ne azt keresd, miért is nem fogsz állást kapni, mik a hátrányaid a munkaerőpiacon. Ha az előnyeidre koncentrálsz, az reményt ad, sikerre visz.