Cseléd üzemmód
A cseléd üzemmód kifejezés pedig kicsit degradáló, de… Ezzel nem azt kívánom ezzel kifejezni, hogy a nők mióta világ a világ cselédként vannak foglalkoztatva, hanem én, aki kreatív illetve problémákat megoldó pasi vagyok, az ilye
Azt kell mondjam, hogy a GYED-en létnek a legnagyobb kihívása nem a gyerekkel való folyamatos elfoglaltság, hanem a monoton pakolás, takarítás, főzés, mosás, pakolás, takarítás és újra és újra és újra. Van úgy, hogy elindítom a napot a konyhában, aztán kb. 20 kört futok a lakásban, mire minden a helyére kerül. Akkorra megy a mosógép, kipakolva a mosogatógépből, elpakolászva azok a dolgok, amik felhalmozódtak az előző reggel óta. Elképesztő, hogy minden reggelre mindig van újra elpakolni való, pedig rendet tartunk, és egész nap pakolunk a legkisebb családtag után.
Azért durva változásként éltem meg, hogy valamelyik nap közöltem, hogy kell egy új, jobb, könnyebben tisztántartható porszívó, nem azt mondtam, hogy kell egy új kütyü a számítógéphez vagy ilyesmi. Azt mondtam új porszívó kell…
És kell… Mert minden nap porszívózni KELL. Minden nap tele van a portartály. Minden nap megdöbbenve tapasztalom, hogy az előző nap óta mennyi kosz képes összegyűlni. A legnagyobb szerencsém a porszívózással az, hogy a gyermek imádja a pórszívót, tehát ha előszedem, akkor mindig van egy fél óra szabadidőm, mert ő addig szereli, tologatja, matatja.
A gyermek után pakolás egy végtelen történet. Gyakorlatilag nem lehet abbahagyni. Kipróbáltam, hogy fél napig nem raktam el semmit. Elképesztő rendetlenség lett az eredménye. Nincs jó praktika az arany középútra. Én azt csinálom, hogy jöttömben mentemben mindig megfogok valamit és a helyére rakom, de emiatt mindig van a kezemben valami. Egyedül a gyerekszoba az, ahol naponta egyszer, max. kétszer rakok rendet.
A felnőtt ember a gyerekekhez képest egysíkúan étkezik. Emlékszem, hogy mennyire lazán elvoltam egy hétig zsemlén és felvágotton. Na ez megszűnt, azaz én még most is ellennék vele, de a gyerek nem nagyon kedveli ezt. Sőt! Kisgyermekünk nem eszi meg kétszer egymásután ugyanazt a főtt ételt, mert akkor eszi meg, ha friss. Tehát tegnap előre lefőzött kaják felejtősek. Mindig frissen és változatosan kell főzni. Persze most majd biztos lesz olyan, aki azt mondja, hogy mi ez a baromság. A helyzet az, hogy ez tapasztalat. A 2 év alatti közvetlen hozzátartozóm megeszik bármit, ha frissen készült. Ha pedig ez így van, akkor ehhez kell alkalmazkodni. Tehát minden nap főzés. Persze van, hogy tésztaleves és van, hogy valami más egyszerű, de van bizony, hogy belecsapok a komplikáltabb, időigényes dolgokba.
Bevásárolni mókás dolog a gyerekkel, mert a gyerekek viccesek és mindig megerősít a környezet abban, hogy cuki az utód, de amikor muszájból kell és millió dolog van otthon, amit meg kell csinálni, akkor nem esik annyira jól a gyereket tisztába tenni, felöltöztetni és mivel megizzadok, nekem is átöltözni aztán elindulni, majd vonszolni a gyereket végig az áruházon, amikor elfárad hallgatni a kiabálását. Persze csinálja az ember, de közel sem biztos, hogy szereti.
Nem beszéltem még a teregetés, ruhaszárító, mosógép együttesről. A feleségem gyűlöli, hogy a közelébe megyek a mosógépnek, de sajnos, és mindenki higgye el, hogy nekem sajnos a leginkább, kénytelen vagyok. Nyáron nincs gáz, mert egy nap leszárad kint a levegőn két-három mosás is simán, de télen szűkös a szárítókapacitás, és folyamatosan szárad ruha, emiatt ahogy van hely, azonnal mosni kell, nem ér rá ez a dolog amíg délután be lehet rakni egy adagot és ki lehet mosni. Most is tele van a szárító, de az eltartottnak kellene már a body, harisnya, egyéb ruháit mosni. A lakásunk adottságaiból kifolyólag éjjel nem lehet mosni, mert a mosógéptől nem tudna aludni a gyermek. Persze ez örök feszültségforrás, mert ha színben nagyjából passzol, akkor repül a gépbe és persze nem vagyok tekintettel arra, hogy nem olyan az anyaga. Ráadásul rendszeresen elfelejtem kifordítani a ruhákat és ezzel is csak a gondot okozom utána magamnak. A mosás után jó esetben teregetés jön, rossz esetben ruhaszárító leszedése és teregetés. Ruhát nem hajtogatok, az már sok lenne, meg azt gyűlölöm. Gyűlölök még vasalni is, tehát azt sem csinálom.
Tehát pakolás, főzés, mosás, teregetés, takarítás, bevásárlás. Én ezen tevékenységeket tartom "Cseléd-üzemmódnak".
A legnehezebb a fent leírtakban az, hogy közben a kis csemete mindig láb alatt van, mindig kiköveteli, hogy foglalkozzon az ember vele, azaz semmit sem lehet egyben befejezni. Tehát azt vettem észre, hogy a szolgálati időmben, ami ugye délután négyig tart, gyakorlatilag végig cseléd üzemmódban vagyok.
Az a gond így ezzel az írással eben a formában, hogy úgy tűnik, mintha mindent én csinálnék, pedig nem. A váltótárs-házastárs ugyanezt folytatja délután, egyszerűen nem áll meg ő sem, egészen addig, amíg a család legaktívabb tagja nyugovóra nem tér.
A cseléd üzemmód kifejezés pedig kicsit degradáló, de… Ezzel nem azt kívánom ezzel kifejezni, hogy a nők mióta világ a világ cselédként vannak foglalkoztatva, hanem én, aki kreatív illetve problémákat megoldó pasi vagyok, az ilyen típusú melót jelzőzöm cseléd melónak, mert higgyük el ez bizony az.