Munka és magánélet egyensúlya (szubjektíven Dr. Dobay Róbert előadásáról)
Szerző: Szilágyi Miklós
A Noble Manhattan Budai Coaching Támogató Csoport (röviden: NMBCTCs) elkezdte nagyon komolyan, profin “mutatni” magát (vagy én csak most vettem észre…). Remek estéket rendez, én már kettőn is részt vette
Szerző: Szilágyi Miklós
A Noble Manhattan Budai Coaching Támogató Csoport (röviden: NMBCTCs) elkezdte nagyon komolyan, profin “mutatni” magát (vagy én csak most vettem észre…). Remek estéket rendez, én már kettőn is részt vettem. Profi szervezés, jó hangulat, remek közönség, remek előadók, kellemes 2-3 óra. Érdekesség, hogy a közönség-toborzó előadás után több ágra oszlik a csapat, több workshop meglátogatásra van lehetőség, sőt, néhány személyes coachingra is sorra kerül.
A hétfői este fő attrakciója, Dobay Robi előadása és workshopja volt. (Dr. Dobay Róbert-et – Menedzsmentor.hu - mindenki Robinak hívja, ha kéri, átírom az egészet Dr. Dobay Róbertre…:-))). Munka magánélet egyensúlya… ahogy ő is mondta: slágertéma… Naná, alig van, akinek sikerül optimálisan megoldania…
Sok mindenről beszélt, mindenféle szempontokat fűzött fel erre a témára, engem legjobban a feladat- és időmanagementje érdekelt. Hallottam már egyet-mást azokról az eszközökről, módszerekről, amelyeket említett, de éppen az ő egyik BBJ cikkéből is tudható, hogy az egy dolog, hogy eljutunk a nem-tudástól a tudásig és egy másik lépés (nem feltétlenül az egyszerűbb), hogy eljussunk az ismerem/tudom-tól a “csinálomig”. Egyébként a példa abban a cikkben arra utal, hogy az elsőnél tréningre van szükség, a második lépcsőnél pedig például coachingra…
A tartós “csinálomig” a perfect time-management-ben én magam soha nem jutottam el… hosszú évekig megvettem a Time manager-be a következő évi lapokat (itt másfél óráig kerestem azt az angol szót, amelyet az ilyen Time manager-féle naplóra, vagy mire szoktak használni és volt egy amerikai film is, aminek ez a keresett szó volt a címe és arról szólt, hogy a főszereplőnek volt egy ilyen “naplója”, minden okossága abban volt és elvesztette… azután aki megtalálta, kihasználta ezeket az információkat, míg az eredeti tiulajdonosnak teljesen felfordult/tönkrement az élete… nem jut valakinek eszébe?), de soha nem vezettem igazán… beírtam a telefonszámokat, elkezdtem kitölteni az éves naptárt, használgattam a napi lapokat… az első naptár, amit tényleg nagyon pontosan vezetek most már évek óta (el ne veszítsem!!), az az iPhone-omban van…
Robin, ahogy beszélt erről, rögtön láttam, hogy ezt nagyon keményen csinálja is. Ja, mondom, magamnak, az más… ha komolyan… és nem csak beszélünk róla, biccentünk, hogy ja, igen, az egy jó módszer… az más… Előszöris azzal kezdte, hogy ő nem hisz a preferencia listás time management-ben. Merthogy amikor már tényleg túl sok van, mondjuk fontos-sürgős feladat (tudod, biztos ismered ezt a mátrixot: fontos-nem sürgős, fontos-sürgős, nem fontos-nem sürgős, nem fontos-sürgős, amiből általában először mindenki a fontos-sürgőst csinálja meg, utána a nem fontos-sürgőst és a többire úgysem jut idő, úgyhogy a fontos-nem sürgős majdnem mindig kimarad és ez általában egy nagyon fontos kategória…), akkor nincs tovább, mert abban már nehéz priorizálni…
Robi szerint az input-szűrés a legfontosabb… rögtön kidobni, nem “beengedni”, amit csak lehet… például egy mail, amin csak CC vagy, sütty, töröl…(nem neked szól)… egy mail, ami hosszabb a képernyőnél, sütty… egy mail, aminek végén nincs kérdőjel, sütty… (a többi sütty-re nem emlékszem)… azután még a mailnél: nem percenként nézni (feleségem megőrül…), hogy jött-e mailed, hanem például kétszer egy nap, délben és este, és sütty-ök… (nemrégen olvastam erről a módszerről a Twitteren, egyszer megpróbáltam, délig ment, egyszer…:-)))
Azután a social media… na az azután rabolja az időt… persze, ha közben jól érzed magad… nekem korszakaim vannak… másfél évvel ezelőtt Twitter-korszak, volt olyan nap, hogy 20-30 (főleg angol) Twittert felküldtem… húuuu… érdekes volt, egy csomó emberrel a világból retweeteltük egymást, DM-eztünk, tényleg érdekes volt… néhány hónapig tartott (nem bírtam tovább)… érdekes volt… a Klout csúcsom 52-es volt… (akkoriban fedeztem fel, és nagyon tetszett, hogy van ilyenem és megnéztem átlagban kétszer naponta, vagy még többször is…). Te időd, Te életed, meg (nagyon) a cégedé, (kicsit) a családodé, környezetedé… )… ami belefér és amiben jól érzed magad…
Az előadás utáni workshop-on is volt néhány érdekes pont (ez nem jegyzőkönyv, a megjegyzések egy része tőlem…):
- Melyek az erősséged kritériumai? (felmerült ez is, jó tudni, melyek azok, és ezekre kellene támaszkodni, nem azokat a gyengeségeidet javítani egy kicsit, amelyek úgyis menthetetlenek…)… No, Robi 3 tényezőt jelölt meg: (a) jól érzed magad, magadénak érzed a dolgot, szóval az érzés maga, amire figyelned kell, (b) a siker (nemcsak az, amit Te annak érzel, az a hobby, hanem amit a többiek is annak tartanak, visszajeleznek…) és (c) (ennél a pontnál Robi egy kicsit többet időzött, és azt is jelezte, hogy néha ebben nem mindenki ért vele egyet) a fejlődés, hogy szeretsz, akarsz abban a valamiben fejlődni, szerinte ez is egy condition sine qua non, egy “enélkül nem lehet” feltétele annak, hogy valamit az erősségednek lehessen nevezni…
- Mit érdemes körülszimatolni, ha egy új helyet keresel, vagy mitől van jó hangulat és nagyobb hatékonyság egy tevékenységben… a három dolog (itt is 3, talán nem véletlenül, ugye, itt megjelenik a kötelező mágikus szám, a prezentációs tréningek kulcs-száma, a 3-as), ami említésre került: (a) vágy, cél (saját gyűjtésű példám: lesz-e különbség a két kőműves motivációja, hatékonysága között, akiket, amikor megkérdezel, mit csinálnak, azt válaszolja az egyik, hogy "egy falat rakok", a másik pedig azt, hogy "egy katedrálist építek"? Ugye megvan, miről van szó…), (b) “megkóstolni” a kollégákat, a kultúrát, ahol majd dolgozni akarsz…, (c) mit kell csinálni, nagyon konkréten, mondjuk az első nap, hétfőn… jó tudni előre…
Még egy kis sztori a workshop-ról, ami tetszett… egy ügyfele panaszkodott, hogy nem bírja, túl sok a dolog… nézték végig a feladatokat és többek között volt egy speciális riport, amit egy az általánostól egészen eltérő formátumban kért az egyik szervezeti egység, ami külön sok munkába került…. A javaslat az volt, hogy egy hónapban próbálják meg egyszerűen nem elküldeni… meglátjuk, mi lesz… nem volt könnyű erre elszánni magukat, de megtették (fogat összeszorítva, aki dolgozott már multinál, érti ezt…). Jött a kérdés/panasz: Hol a riport? Tovább feszítették: “Ne válaszolj!” Soha többet nem kereste senki azt a riportot…
Amit hazavittem magammal, az az (ez talán neki is érdekes lehet, nem baj, ha tudja az ember, hogy beszél, beszél és annak mi a foganatja, utóélete…) az az, hogy megnézem már ezt a kombinált task + time-management-et… még azt a könyvet is le tudtam tölteni, még ott az iPhone-ra, amit Robi említett (Getting Things Done), íme:
Szilágyi Miklós - [email protected]