Hogyan lehet felismeri hogy "nyúlni" fog a nyúl? Hogyan tudjuk felmérni, ki fogja cégünket szándékosan megkárositani?
Megbízhatóság, lelkiismeretesség, becsületesség, lojalitás, szabálykövetés, tisztesség. A munkahelyi kontraproduktív magatartásnak sokféle elnevezése van, ennél több már csak a megnyilvánulási formájából akad. Lógás, késés,
Megbízhatóság, lelkiismeretesség, becsületesség, lojalitás, szabálykövetés, tisztesség. A munkahelyi kontraproduktív magatartásnak sokféle elnevezése van, ennél több már csak a megnyilvánulási formájából akad. Lógás, késés, lopás, adatokkal való visszaélés, alkoholos befolyásoltság alatti munkavégzés, trükkös kimutatások készítése. A felsorolt cselekmények bár sokrétűek, gyakorlatilag még mindig csak egy kis szeletét adják azoknak a munkahely vagy munkaadó számára káros eseményeknek, amit egy alkalmazott elkövethet. Valójában a munkakör vagy a munka típusa határolja be ezen viselkedések körét, a teljes lista pedig közel végtelen.
Ami azonban azonos ezekben, hogy egy zéró összegű játékot jelenítenek meg, ahol az elkövető jól jár, a munkahely (vagy annak ügyfele) pedig rosszul, és bár a szaldó egyértelmű a nap végén, sajnos a hétköznapokban mindezt nagyon nehéz észrevenni és fellebbenteni a fátylat.
Éppen ezért igyekeznek a szervezetek és a munkaadók előre informálódni a lehetséges munkatársak megbízhatóságáról, ezért keresik ennek a tulajdonságnak a mérését. De hol áll ma a tudomány? Mit lehet ebből előre jelezni és mennyire biztosak az ilyen előrejelzések? Létezik-e olyan, hogy bűnelkövetői profil a valóságban?
A kontraproduktív magatartás kutatásának ma már széles irodalma van, amit éppen a fentebb leírt igény táplál. Számos szerző és számos alkalmazás kísérli meg ennek a jelenségnek a mérését és előrejelzését, azt ígérve, hogy ezáltal kiszűrhetővé válik a problémás dolgozók köre. Bár ebből arra is következtethetnénk, hogy van megoldás, a valóságban a helyzet ennél ellentmondásosabb.
Számos eset igazolja, hogy a korábban igazoltnak tűnő profilok nem elég hatásosak, problémás esetek csúsznak át a rostán, miközben azt szinte lehetetlen megállapítani, hogy hányszor történik téves riasztás, azaz kapunk úgy valakiről negatív képet, hogy közben ártatlan bárány. A szakirodalom egyetérteni látszik abban, hogy az alacsony érzelmi stabilitás, az alacsony személyközi érzékenység és az alacsony lelkiismeretesség prediktív erővel bír a nem megbízható jelöltek azonosításában, és ha egy börtön lakóit felmérjük, a nagy számok valóban ezt a tendenciát fogják reprodukálni. De felmerül a kérdés: vajon az összefüggés igaz-e visszafelé is. Bár egy börtön lakói összességében ilyennek tűnnek, róluk már tudjuk, hogy valami helytelent követtek el, de mi van azokkal, akik ezt a profilt mutatják, de még nem tudunk róluk semmit? Ma, az ártatlanság vélelmének korszakában nehéz meghozni egy ilyen döntést egy profil fölött állva, különösképpen, ha tudjuk, hogy a munkakör ezen tulajdonságok közül (kockázatvállalás, feladatorientáció, impulzivitás) egyet-kettőt éppenséggel még meg is kívánhat. Mi legyen hát a döntés?
Az ördög természetesen a részletekben rejlik, így a válaszért a jelenlegi kutatások alapján mélyebbre kell ásni. A problematika magja ugyanis éppen a bevezetőben rejlik, azaz a kontraproduktív magatartás kiszűrésének gátja magának a jelenségnek a sokfélesége, fogalmi és viselkedéses oldalról egyaránt. A fenti fogalmak egyike sem fedi ugyanis teljesen ezt a témát, a felsorolt viselkedések listája pedig korántsem teljes. Teljesen más kárt tud okozni egy ittas kékgalléros munkaerő, mint egy trükkös senior banki értékesítő, és itt nem csak a kár nagyságáról, hanem a helyzet összetettségéről is beszélünk. Amíg egy összeszerelő munkásnál egy egyszerű lelkiismeretesség-méréssel jó közelítést kaphatunk a személy valódi megbízhatóságáról, addig az értékesítő kapcsán egy ilyen egyszerű mérés után még mindig csak 50-50% lesz az esélyünk arra, hogy bármit előre jelezzünk. A pontos döntéshez ugyanis pontosítani kell azon káros cselekmények körét, amit az adott munkakörben el lehet követni és lehetőség szerint szisztematikus megfigyelést kell végezni.
Az Assessment Systems Hungary munkatársai ezzel a megközelítéssel végeztek felmérést egy pénzintézetben, ahol lehetőség adódott egy feddhetetlen és egy bizonyítottan elkövetői minta személyiségének összevetésére.
A vizsgálat eredményei egyértelműen azt igazolják, hogy a jelenség mérhető, és észlelhető különbségek vannak a problémás és a makulátlan csoport tagjai között, ám a 2-3 változóval operáló modelleket el lehet felejteni. A detektálás „szabad szemmel” gyakorlatilag lehetetlen, az előrejelző modell változóinak dinamikus kapcsolatát csak bonyolult, hálózatos matematikai modell képes megbízhatóan előre jelezni, arról nem is beszélve, hogy az alapszemélyiség mellett mindenképpen szükség van a személyiség úgynevezett sötét oldalának feltérképezésére is. Csak e két információ birtokában és a számítógép segítségével lehet biztosat mondani, ezesetben azonban 90%-os pontossággal, ami más piaci eszközökhöz és algoritmusokhoz képest igen magas valószínűség. A modell jelenleg közel egy tucat változóval operál, amelyek között bár ott szerepel a lelkiismeretesség, ez csupán egy a sok közül. Azok közül, amelyek egy másik munkakörben, ahol máshogy lehet károkat okozni, szinte biztosra vehető, hogy szóba sem kerülnek.
Látható, tehát, hogy az alma nem esik messze a fájától, egy fehérgalléros által elkövetett visszaélés is hasonló tőről fakad, mint egy anyaglopás a gyárból, de mégsem lehet ugyanúgy kezelni a kettőt. Szerencsére a pénzintézetekre már megvan a pontos megoldás, ettől eltérő, ámde kontraproduktív magatartásokra szintén érzékeny munkaköröknél pedig már csak idő kérdése.