Aki magyarázkodik, az hazudik?
Ha felvételi interjút végzel, akkor gyakran találkozhatsz olyan pályázókkal, akik minden kérdésre tudnak valami frappáns választ adni, mint a cirkuszban az a bizonyos bohóc, akitől ha elveszik a hangszerét, akkor rövid időn belül el
Ha felvételi interjút végzel, akkor gyakran találkozhatsz olyan pályázókkal, akik minden kérdésre tudnak valami frappáns választ adni, mint a cirkuszban az a bizonyos bohóc, akitől ha elveszik a hangszerét, akkor rövid időn belül előhúz egy másikat: "Van mááásiiik!" felkiáltással.
Kizárólag az a nagy kérdés ilyenkor, hogy mihez kezdj a meggyőző válaszokkal, pl. amikor arra kérdezel rá, hogy miért lett vége a pályafutásának az utolsó munkahelyén? Kinek hidd el egyáltalán, amit mond, és kinek nem? Egyáltalán mit is higgy el egy pályázónak, mit pedig nem?
Jó kérdések ezek, és még a hr szakemberek között is elég sok vitát kavarnak…
Például az a szabály, amely azt mondja, hogy minél többet magyarázkodik neked valaki, annál kevesebb köze van mondandójának az igazsághoz, az egyenes, őszinte emberek ugyanis lényegretörőek!
Akkor aki nagyon meggyőző, az hazudik?
Ha nagyon lényegretörő akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy igen, de azér ez sajnos nem ennyire egyszerű. Egy biztos, ha felteszed a kérdést a pályázónak, hogy miért kellett eljönnie előző munkahelyéről, akkor:
- minél hosszabban magyarázza el,
- minél mélyebb érzelmi átéléssel,
- minél többször mást jelöl meg hibásnak, oknak, saját magát pedig ártatlannak, áldozatnak,
akkor annál nagyobb az esélye, hogy ő volt, vagy ő is sáros! Fontos a pontos megfogalmazás: annál nagyobb az esélye.
Sajnos ennek megítéléséhez kell egy kis bölcsesség, ítélőképesség, élettapasztalat, mert attól, hogy valaki azt jelöli meg oknak, hogy nem volt jó a főnöke, attól még ez gond nélkül az igaz lehet. Ha azonban ezt hosszasan ecseteli, mély érzelmi átélésssel, akkor a gyanúd jogos lehet, mert nem is biztos, hogy az a főnök annyira rossz volt.
Ugyanígy, ha előző munkahelye szakmailag nagyon jó volt, évekig kiváló főnökkel, ahol már a nyugdíjas éveit tervezte, majd egyszercsak kapott egy újat, aki idióta és pszichopata is volt egyszerre, akkor jó eséllyel olyan mentális tortúrának volt kitéve amíg fel nem mondott, hogy erről egy állásinterjún nem fog tudni érzelmek, keserűség, magyarázkodás, stb. nélkül beszélni, kivéve, ha profi színész! Bizony én sem tudnék…
De hol a határ?
Jó kérdés, ehhez kell az élettapasztalat, emberismeret, ítélőképesség. Soha nem állítottam, hogy a munkaerő kiválasztást egyszerű mechanikus szabályok alapján, teljesen ész nélkül is lehet jól csinálni, az emberek ennél azért bonyolultabbak.
Még évekkel ezelőt figyeltem meg, hogy huszonéves hölgyismerőseimet milyen könnyen veszik le a lábukról jó dumával és fellépéssel a férfiak, addig 30 éves kor felett már ez egyre kevésbé működik, mert a sok csalódás után egyre gyanakvóbbak, és egyre jobban átlátnak a szitán, ott már bizonyíték kell, nem ígéret.
Így van ez a munkaerő kiválasztásban is, nem akarok senkit megsérteni (továbbá tisztelet a kivételnek), de egy 23 éves hr-est még elég könnyű megvezetni, mert rendkívül kevés az élettapasztalata. Az élettapasztalat alatt én azt értem, hogy az életben rengeteg különféle emberi viselkedési formát és reakciót látott már, előtte viszont látta, hogy ezek az emberek milyen voltak a felvételi interjú során. Egy idő után (kb. 1000 interjú) már elég komoly tapasztalata lesz arról, hogy az interjún megnyilvánuló dolgok mögött mi is van valójában.
E tapasztalati tudás megszerzéséhez nem elég sok emberrel személyes interjút végezni, hanem utána látni kell, hogy a felvételi interjú során megismert kép mögött mi a valóság, vagyis egy jó hr szakember benne él a cégben, az emberek között és nem a hr osztályon. Ezért is javasolom minden esetben a pályázóknak, hogy ha tapasztalt hr szakemberrel vagy vezetővel van dolga, akkor ne játssza meg magát, mert úgy is átlának a szitán.
De mi a helyzet azokkal, akik tényleg meggyőzőek az interjún?
Főleg értékesítőknél és vezetőknél futhatunk bele olyan szituációba, hogy a pályázó annyira meggyőző:
- kiváló a felépése,
- hibátlan az érvelése,
- minden kérdésre a tökéletes választ adja,
hogy a végén olyan érzés alakul ki benned, ez túl szép, hogy igaz legyen! Közel 20 év szakmai tapasztalattal a hátam mögött azt mondhatom, hogy nem találkoztam még olyan pályázóval, aki lehengerlően meggyőző volt a felvételi interjún, és utána az eredményei is olyan lehengerlően meggyőzőek lettek volna!
Sőt, az egyik legjobb értékesítő, akit valaha is felvettem, a felvételi interjú 2/3-nál is teljesen kérdéses volt, és csak a referencia ellenőrzéskor derült ki, hogy mekkora tehetséggel is van dolgom. Ez is csak azt erősítette meg bennem, hogy nem az a lényeg, hogy meggyőző legyen egy pályázó az interjún (persze, azért nem rossz), hanem az eredményei és referenciái sokkal megbízhatóbb képet adnak róla, hogy mihez is tudsz kezdeni vele…