Személyes reputáció és a rossz fülekbe suttogott pletyka – avagy harc a társasági életben való érvényesülésért
Személyes reputáció és a rossz fülekbe suttogott pletyka – avagy harc a társasági életben való érvényesülésért
Ha bármilyen következtetést le szeretnénk vonni a hírességek baklövéseiből vagy a politikai botrányokból, akk
Személyes reputáció és a rossz fülekbe suttogott pletyka – avagy harc a társasági életben való érvényesülésért
Ha bármilyen következtetést le szeretnénk vonni a hírességek baklövéseiből vagy a politikai botrányokból, akkor azt minden bizonnyal be kell látnunk, hogy mindannyian ki vagyunk éhezve egy kis friss, ropogós pletykára. Bár a pletykát sokan csak rágalomként vagy mendemondaként kezelik, és nem foglalkoznak vele, személyes jó hírünkre és karrierünkre nézve komoly hatással lehet.
Mi a reputáció?
Annak érdekében, hogy megérthessük, hogy a pletykák milyen hatással lehetnek karrierünkre, először meg kell értenünk a reputáció jelentését.
A személyiségnek két része van: identitás és reputáció. Az identitást másképp a személyiség belső oldalának is nevezhetjük – ez az, ahogyan mi látjuk magunkat. Mivel mi alkotjuk meg saját identitásunkat, így az idő múlásával az változhat és nem feltétlen teljes mértékben a valóságot tükrözi. Valójában, ahogyan mi látjuk magunkat csak kis mértékben egyezik azzal, ahogy mások látnak minket. Ez egy fontos ellentmondás, melyre később még visszatérünk.
A reputáció azonban a személyiség külső oldala – vagyis, hogy mások miként látnak minket. A reputációt könnyű mérni és viszonylag változatlan az idő múlásával. Ahogy a jövőbeli viselkedés legjobb előrejelzője a múltbeli viselkedés, úgy a reputáció egy jó előrejelzője lehet a jövőbeli munkahelyi teljesítménynek.
Hogan két dimenzió mentén méri a reputációt:
A személyiség világos oldala az, amit az emberek akkor látnak, amikor a topon vagyunk. Ez határozza meg a vezetői stílust, a döntéshozatalt és a képességünket, hogy boldoguljunk, és előre lépjünk.
A személyiség sötét oldala olyan jellemvonásokat takar, melyek normál körülmények között erősségeink lennének, stressz hatására azonban komoly gátakká válhatnak.
Udvarias társalgás
Robin Dunbar brit antropológus úgy tartja, hogy a nyelv a szociális kapcsolattartás finom mechanizmusává vált és, hogy az emberek közötti társalgás a csimpánzok közötti kölcsönös tisztítgatás szerepét vette át. A társalgások a társasági kapcsolatok erősítését szolgálják.
Az 1970-es években egy csapat pszichológus – akik a normál társalgást vizsgálták – azt találták, hogy a pletykák a társalgások 70%-át teszik ki. Azaz, ha a társalgások a szociális kapcsolattartás színterévé váltak és a társalgások 70%-a pletykák köré központosul, akkor kijelenthető, hogy a pletyka fontos szociális mechanizmusként tekinthető.
A pletyka egy olyan szociális mechanizmus, melynek célja egy közös vélemény kialakítása egy másik személy reputációját illetően. A pletyka segít nekünk eldönteni, hogy kiben bízhatunk. Ennek megfelelően a rossz hírnév azt a célt szolgálja, hogy mások egyébként önző hajlamait kontroll alatt tartsa, vagyis a pletyka egyfajta társadalmi kontrollnak tekinthető.
Rossz hírnév
Az, hogy a pletykázás a társasági kapcsolatok nagy részét kiteszi kevésbé meglepő azok számára, akik jártak gimnáziumba, vagy éltek külvárosban; azonban a legtöbben úgy tekintenek az irodai pletykára, mint a tüzes vasra – amit az értelmes ember elkerül. A legutóbbi tudományos kutatások azonban nem ezt mutatják. A Max Planck Institute for Evolutionary Biology olyan kísérleteket végzett, melyek során a hagyományos játékelméletet alkalmazták – ahol 2 résztvevő lép kapcsolatba egymással és mindkettő eldöntheti, hogy versenyző vagy együttműködő magatartást tanúsít a másik irányába. Ha mindketten együttműködnek, akkor mindketten nyernek az elmélet szerint, ha azonban az egyik versenyző magatartást mutat, míg a másik együttműködőt, akkor az önző személy még nagyobbat nyer.
A tanulmány során a résztvevők számára elérhető volt az az információ, hogy a másik személy a reputációja alapján önző vagy együttműködő. Ahogy várható volt, ha egy személy egy olyan személlyel került kapcsolatba, akit a hírneve alapján önzőnek ítéltek, akkor vele szemben önző magatartást tanúsítottak, ha pedig egy együttműködő személlyel kerültek kapcsolatba, akkor vele szemben pedig együttműködést mutattak.
A tanulmány igazi tanulsága azonban egy érdekes körülménynek köszönhető. Néhány esetben a kutatók biztosítottak információt az adott személy teljesítményére és reputációjára vonatkozóan is. A résztvevők minden esetben a pletykának hittek, mintsem a teljesítményre vonatkozó adatoknak.
Mint vezető szerző, Ralf D. Sommerfeld egy 2007-es NY Times cikkben azt nyilatkozta: „Ha tudod, hogy megvan minden információd egy adott személyről, akkor racionálisan nem kellene törődnöd azzal, hogy mások mit mondanak. Elképzelhető, hogy csupán jobban hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy másoktól származó információt hallgassunk meg, mint, hogy magunk figyeljünk meg embereket, mivel az idő nagy részében nem vagyunk képesek megfigyelni, hogy mások hogyan viselkednek. Így azt hihetjük, hogy kihagytunk valamit.”
A rossz hírnév, mint karrier gátló tényező
A rossz hírnév három szinten lehet hatással karrierjére:
Alkalmazottaival – A vezető pozíciókban lévők több mint fele azért bukik el leggyakrabban, mert nem képes felépíteni és fenntartani egy jól működő csapatot. Ha mikromenedzselésről vagy érzelmi instabilitásról híres egy vezető, akkor kevésbé valószínű, hogy az alkalmazottai követni és bízni fognak benne.
Munkatársaival – A képesség, hogy jól működő interperszonális kapcsolatokat alakítsunk ki munkahelyünkön mára már kritikus sikertényezővé vált. A rossz hírnév hatására a munkatársak kevésbé lesznek nyitottak a közös munkára, ami ronthatja teljesítményét.
Főnökével – amint azt a korábban említett kutatás mutatja, a főnöke hajlamos lehet a teljesítmény mutatói helyett a reputációját figyelembe venni. A rossz hírnév gátló tényező lehet akár a fizetésemelésre akár az előléptetésre való tekintettel.
Hogyan menedzselhetjük saját reputációnkat? Önismeret segítségével.
Sokak számára van egy fontos ellentmondás az identitás és a reputáció között – vagyis ahogyan magukat látják nem egyezik azzal, ahogy mások látják őket. Az ellentmondás hatására hajlamosak figyelmen kívül hagyni a visszajelzéseket, tagadni gyengeségeiket és végső soron kisiklatni karrierjüket.
A személyiség felmérés és visszajelzés tiszta képet ad reputációjáról és azokról a jellemvonásokról és viselkedési mintákról, amelyek segítségével elérhető a kívánt reputáció. Ez a tudás lehetővé teszi, hogy fejlesszük viselkedésünket annak érdekében, hogy hatékonyabban menedzseljük saját magunkat.