Az érzelmi tényezőkön alapuló coaching
Szerző: Dr. G. Tóth Károly
„A coaching tele van ellentmondásokkal. Még a coachok között sincs egyetértés abban, hogy miért alkalmazzák őket, mit tesznek valójában, és hogyan mérhető az eredményességük.”
(Diane Coutu és
Szerző: Dr. G. Tóth Károly
„A coaching tele van ellentmondásokkal. Még a coachok között sincs egyetértés abban, hogy miért alkalmazzák őket, mit tesznek valójában, és hogyan mérhető az eredményességük.”
(Diane Coutu és Carol Kauffman, Harvard Business Review 2009. júnuis/2009. január)
Személyes megtapasztalás!
„elmondod, elfelejtem, ha megmutatod tán megértem, ha együtt csináljuk, meg is jegyzem.”
Kínai mondás
Ehhez az ellentmondásokkal tele coachinghoz szeretnék ebben a kis írásomban, a személyes magtapasztalásaimmal hozzájárulni.
A coaching-ot, mint "tevékenységet", a szakirodalomban legáltalánosabban úgy fogalmazzák meg, hogy "segíteni másnak, hogy segíthessen önmagán". Ebbe a meghatározásba nagyon sok féle együttműködési forma (tréning, tanácsadás, mentoring, stb.) belefér a coach és a coaching-ot igénybevevő között. Az én személyes tapasztalatom szerint a coaching igazi szerepe azonban akkor jelentkezik, ha valakinek olyan területen kell és akarunk segíteni, melyhez nem elég a tudás átadása, hanem a személyes megtapasztalásra is szükség van.
A személyes megtapasztalás azért fontos, mert nagyon sok olyan terület van ahol bizonyos dolgok elsajátítása csak személyes megtapasztalás alapján lehetséges. A személyes megtapasztalás nélkül, nem hogy elérni, de még megkísérelni sem merünk olyan dolgokat, melyekre egyébként a személyes megtapasztalás után rendszeresen képesek vagyunk. A bennünk rejlő képességek kibontakoztatásához "szert kell tennünk" a személyes megtapasztalás "élményére".
A helyzet megvilágítására egyszerű példaként említhetjük a kerékpározást, vagy az úszást, amiről tudjuk, hogy tanteremben, könyvekből a technikát ugyan megtanulhatjuk, de ez a tudás önmagában még nem elég a kerékpározáshoz és az úszáshoz. A kerékpározáshoz és úszáshoz elengedhetetlen a személyes megtapasztalás, amit a legtöbb esetben csak mások közreműködésével tudunk megszerezni. A személyes megtapasztalás lényege, hogy a tudatos tudatunkon kívül, érzékszerveink bonyolult együttműködése segítségével, "megismerjük" az egyensúlytartás és a vízfelszínen lebegés "érzés-komplexumot", ha ebben megfelelő külső közreműködést kapunk. Ez a két nagyon egyszerű és igen széles körben ismert példa jól érzékelteti, hogy mi a különbség a "tanító" és a "coach" feladata között.
A tanító megtanítja a megtanulható dolgokat, a coach "segít" a személyes megtapasztalásban.
Azt hiszem ezek alapján érthető, hogy szerintem jó coach, sőt egyáltalán coach az lehet, aki már rendelkezik a személyes megtapasztalás élményével. Lehet, hogy nagyon hasznos tréninget, tanácsadást, mentoringot is vezethet coach, de az igazán kiemelkedő üzleti eredmények eléréséhez EQ coachingra van szükség. A sikeres vezetéshez szükséges ismereteket a jó vezetők, akár maguk is képesek megszerezni, de a kiemelkedő üzleti vállalkozásokhoz kell az a coach, aki képes felkészíteni a vezetőt, hogy merje vállalni a lehetetlennek látszó feladatot is. A mindennapi vezetői feladatokhoz, normális vezetőnek nincs szüksége coachra. Az életben és természetesen az üzleti éltben is számtalan olyan feladat, kihívás van, melyekhez a kognitív úton elsajátítható ismereteken túl, elengedhetetlenek bizonyos személyes megtapasztalás útján elsajátítható "érzés-komplexumok".
A személyes megtapasztalás útján elsajátítható "érzés-komplexumok" az érzékszerveink által keltett érzetekből és a hozzájuk kapcsolódó érzelmi tényezőkből állnak. Az érzékszerveink által keltett érzeteinkhez az emberiség fejlődése útján olyan érzelmi hatások kapcsolódtak, melyek hatásmechanizmusai még ma sem teljesen ismertek. Az érzelmi hatások hatásmechanizmusainak ma is folyamatban lévő megismerési folyamatában azt már biztosan tudjuk, hogy közös jellemzőjük, hogy az úgynevezett "érző-végrehajtó" idegpálya elkerüli a "tudatos" agyunkat, tehát az érzet hatására adott reakciónkat nem tudjuk akaratlagosan befolyásolni.
Az érzelmeknek ez a tulajdonsága első "hallásra" akár hátrányosnak is tűnhet, de ha megértjük, hogy az érzelmi hatások "érző-végrehajtó" idegpályája "lényegesen" rövidebb, mint a tudatos agyunkkal kontrollált "érzet-tudatos tudat-végrehajtószerv" idegpályája, akkor már közelebb kerülünk az érzelmi tényezők fontosságának megértéséhez. Az életben gyakran kerülünk olyan helyzetekbe, melyeknél éppen az a "kis előny", amivel az érzelmi idegpályák rendelkeznek döntő jelentőségűek lehetnek. A sport és az üzleti versenyeknél gyakran az érzelmi idegpálya "kis" előnye hozza meg a győzelmet. Az élet számos kritikus helyzetében, amikor a tudatos tudatunk már "tehetetlen", már csak az érzelmi hatások segíthetnek.
A coaching, a személyes megtapasztalás folyamatába történő bevezetés művészete.
A művészet elnevezés alátámasztására talán elég azt mondani, hogy bizton állíthatjuk, hogy a coaching jóval közelebb áll a művészethez, mint a mesterséghez. A coach művészt a szobrászhoz hasonlíthatjuk. A szobrász a kődarabból "kihozza" a szobrot. A szobor tehát benne van a kődarabban, a szobrász "csak" "előcsalogatja".
A megalkotott szobornak, bár továbbra is kőből van, a jövőben már a szobor jellege lesz a meghatározó. A szobrász a szoboralkotás során "segít a kőnek" szoborrá alakulni. A kő a természet hatásai alapján maga is alakulhat, néha szoborformákat ismerünk fel, de igazán szoborrá csak a szobrász, alkotó tevékenysége alapján válhat. A szobrász a szoboralkotás során a kőből minőségileg új értéket teremt, amiben ugyan benne van a kő értéke, de az elhalványul a szobor értéke mellett.
A coach az emberek szobrásza, aki az emberből egy új értéket hoz ki, egy új "karaktert" "farag".
A képességek, a karakterek benne vannak az emberben "csak" ki kell "csalogatni" belőle.
Az emberek jelentős része, ellentétben a kővel, maga is képes arra, hogy a benne rejlő lehetőségeket, jellegzetes karaktert, kiaknázza, kialakítsa. Ahhoz azonban, hogy az emberből a lehető legtöbbet hozzuk ki abból, amivel a természet megáldotta, "szobrászra", coach-ra van szükség. Az ember nem képes teljesen objektíven látni önmagát, és ezért "külső", tapasztalt szemlélő kell ahhoz, hogy a lehetőséget meglássa bennünk, és ami ennél is fontosabb, segítsen annak személyes megtapasztalásában, ami elhiteti velünk, hogy képesek vagyunk arra. A személyes megtapasztalást, hagyományos oktatás, képzés formájában nem lehet elsajátítani.
Élettapasztalataink alapján számos dolgot megvalósíthatatlannak tartunk, és ezért csak ritkán próbálkozunk azokat, mint "álmokat" megvalósítani. Az, az ember, aki még nem tapasztalta meg, hogy a kerékpár, annak ellenére, hogy csak két kereke van képes eldőlés nélkül haladni, hogy az ember bizonyos feltételek mellett képes a víz felszínén maradni, külső "inspiráció" nélkül, általában meg sem próbálja ezeket.
Az elképzelhetetlen csúcsok, a kiemelkedő sport és üzleti sikerek a legtöbb ember számára elérhetetlennek tűnnek, ezért nem is próbálkoznak vele. A coach az, aki képes megadni azt a "bátorságot", hogy a "lehetetlent", lehetségesnek tartsuk, és ezáltal kialakítsuk magunkban azt a "beidegződést", ami képessé tesz bennünket "a lehetetlen" dolgok véghezvitelére is. A lehetetlen csak addig lehetetlen, míg fel nem ismerjük a megoldás útját, azt követően a korábban lehetetlen is "gyerekjátéknak" tűnik.
A világhírű coach guru, BILL SWEETENHAM, a coaching munkáról, a Damian Hughes: "Liquid leadership" című könyvéhez írt előszóban az alábbiakat írja:
"Mint 12 világrekorder, 40 Olimpiai és számos világ-klasszis atléta trénere, gyakran volt lehetőségem bepillantani azoknak az embereknek a gondolkodásába, akik ki akartak, és ki tudtak emelkedni a tömegből, és hihetetlen erőfeszítésekkel képesek voltak megvalósítani álmaikat, vízióikat, függetlenül attól, hogy mások gyakran azokat lehetetlennek tartották.
A rendkívüli teljesítményekre képes emberek trénereként megtanulhattam, hogy a "személyes, határtalan akarat", és a "csúcseredmény élményének személyes megtapasztalása" az a két tényező mely a siker záloga. Csak azok a trénerek érnek el igazán kiemelkedő eredményeket, akik "vezetői tudásukkal" képesek ezt a két tényezőt partnereikben megfelelő szintre emelni."
Az igazán jó coach-nak pontosan ismerni kell a megtapasztalás fiziológiai, biológiai folyamatát, ahhoz, hogy segítséget tudjon nyújtani olyan embereknek, akikben van elhatározás arra, hogy túlszárnyalják korábban már elért csúcsaikat.