Mi motiválja az ezredforduló fiatal vezetőit?
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a céghez való belépéskor a fizetés és a munkakörülmények a mérlegelés szempontjai, a céget elhagyók viszont általában közvetlen felettesük miatt hagyják el a szervezetet. Vagyis az emberek rendsze
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a céghez való belépéskor a fizetés és a munkakörülmények a mérlegelés szempontjai, a céget elhagyók viszont általában közvetlen felettesük miatt hagyják el a szervezetet. Vagyis az emberek rendszerint a vezetőket hagyják ott, nem pedig a vállalatot. Pedig nem engedheti meg magának egyetlen szervezet sem, hogy vezetői kiszámíthatatlan zsarnokként elüldözzék a jövő embereit.
Maslow 1954-ben publikált tanulmánya óta sok mindent tudunk a szükségletek piramisáról. Az elmélet szerint az ember természetes alapigénye, hogy ne fázzon, ne éhezzen, legyen otthona, biztonságban kiléphessen az utcára, és hozzájusson olyan javakhoz, amelyek fontosak a számára, ezen felül pedig, hogy megvalósíthassa önmagát.
Azóta is sokat fejlődött az ezzel kapcsolatos kutatás. A „motiváció 3.0” (Daniel H. Pink) már rámutat, hogy a jutalmazás és büntetés „mézesmadzaggal és ostorral” operáló, korábban kialakított rendszere miért működött jól a rutin-szabály vezérelte 20. században, de miért alkalmatlan az új generáció ösztönzésére a 21. században.
Az önállóság, a szakmai igényesség és a céltudatosság napjainkban egyre inkább belső húzóerővé válik, a belső inspiráció pedig a korábbiaknál mindig jobb és jobb megoldásokat eredményez, ami nagyon fontossá vált. Éppen ezért a régi, rövid távú eredményeket jutalmazó, csak a célra fókuszáló, ezzel csőlátást eredményező ösztönzési elvek és módszerek egyre inkább elavultnak számítanak.
Napjainkban a kimagasló teljesítmény és megelégedettség titka – mind a munkában, az iskolában, mind pedig a magánéletben – az a mélyen gyökerező emberi szükséglet, hogy mindenki maga irányíthassa saját életét, új dolgokat tanulhasson és alkothasson, jobbá tehesse saját életét és a világát.
Ennek három alapfeltétele között szerepel az önállóság, azaz a nagyfokú szabadság biztosítása, amit az Y generáció kifejezetten igényel.
Emellett fontossá vált a folyamatosan versengő szakmai igényesség, vagyis a belső késztetés, hogy valami számukra fontos dologban egyre jobbak legyenek.
Fontos új szempont még a céltudatosság, a vágy, hogy amit csinálnak, azt valami nagyobb dolog szolgálatában tegyék.
Az ezredforduló fiatal vezetői a korábbiaknál szuverénebbek, ezért motiválásuk, megtartásuk újfajta feladatot jelent a vállalatok számára.